Földiák András, a tagozat elnöke levelet írt Hoppál Péter államtitkár úrnak a tagozat KEK-ben való részvétele kapcsán.
Magyar Szakszervezeti Szövetség
Kulturális – Művészeti Szakmai Tagozata
Hoppál Péter államtitkár úrnak
Emberi Erőforrások Minisztériuma
Budapest
Ikt. sz: 853/2014.
Tárgy: javaslat a kerekasztal megfelelő kialakítására
Tisztelt Államtitkár Úr!
Örömmel értesültünk arról, hogy államtitkár úr vezetésével létrejött a Kulturális Alapellátás és Közösségfejlesztés Kerekasztala (KEK) elnevezésű fórum. Szakszervezeteink is fontosnak tartják a „kulturális alapellátás” fogalmának bevezetését, annak a szándéknak a megfogalmazását pedig kifejezetten üdvözöljük, hogy „minden magyar hozzáférjen a társadalom emelkedéséhez szükséges értékekhez”. Ez valóban fontos lenne, hiszen a kulturális szakadék és az egyenlőtlenség rendkívüli mértékben és folyamatosan tágul.
Ezúton tájékoztatom államtitkár urat, hogy 2014. szeptember 8-án megalakult a Magyar Szakszervezeti Szövetség Kulturális – Művészeti Szakmai Tagozata (KMSZT), melynek elnökeként fordulok államtitkár úrhoz.
Véleményem szerint a tagozatot alkotó mindkét szövetség, illetve szakszervezet részvétele (a Művészeti Szakszervezeti Szövetsége, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete) indokolt és hasznos lenne a KEK-ben. A több mint 200.000 munkavállalót képviselő, legnagyobb magyar szakszervezeti konföderáció által létrehozott, a kulturális intézményrendszert immár teljes egészét lefedő tagozat jelenlétét azonban kiemelten fontosnak tartjuk.
Ezért javaslom, hogy a minisztérium teremtse meg mindkét reprezentatív ágazati szervezet tagságát a kulturális alapellátás fórumában, ezt tartanánk elsősorban célravezetőnek, de amennyiben ez nem lehetséges, akkor a KMSZT kerekasztal tagságát biztosítsa.
Fenti kérésünk hangsúlyozott megfogalmazása mellett engedje meg, hogy néhány észrevételt is tegyünk a KEK ügyrendjére vonatkozóan.
Nem látjuk szerencsésnek, hogy miközben három közművelődési szervezet (és intézet) tagja a kerekasztalnak, könyvtáros csak kettő, múzeumi egy, levéltári pedig egy sem. Ahogyan a művészetek esetében is aránytalanságot vélünk felfedezni abban, hogy a színházművészeteket és a drámapedagógiát összesen négy szervezet képviseli, ezzel szemben a fotó-, film- és képzőművészeteket – miközben a vizualitás korában élünk – egyetlen egy sem, ahogyan az irodalmat és a könyvkiadást sem. A népművészet rokon területén kívül egyáltalán nincsenek jelen az amatőr művészetek országos hatáskörű civil szervezetei, de a népfőiskola, ismeretterjesztés, honismeret, ezekkel együtt a felnőttképzés egésze is kimaradt. Ezt komoly hiányosságnak tartjuk, amatőrizmus és felnőttképzés nélkül nem lehetséges kulturális alapellátásról érdemben tárgyalni.
Ezért tisztelettel kérem és javaslom, hogy a minisztérium az ágazati reprezentatív szakszervezetek jelenlétén túl is gondolja újra át, hogy milyen szervezeteket alkotják a KEK-et, és dolgozzon ki a kulturális alapellátás egészére valóban kiterjedő szervezeti részvételt.
Kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy megütközve fogadtuk a KEK ügyrend I., „A Kerekasztal célja” fejezetének azt a kitételét, mely szerint ahhoz, hogy erősödjön a magyar identitás, „egyszerre kell csökkentenünk a fizikai, intézményi és mentális hátráltató tényezőket”.
Több mint 25 éves, a kulturális érdekegyeztetésben betöltött szerepünk és tapasztalataink alapján a „csökkentett intézményi tényezők” kérdés felvetése után nem bővülni, hanem szűkülni szokott a kulturális alapellátás mind intézményi, mind szolgáltatási feltételrendszere! Semmiféle ilyen csökkentést a több hullámban meggyengített intézményrendszerben nem fogadunk el. Ezzel szemben megkülönböztetetten fontosnak tartjuk, hogy a kormány és a települési önkormányzatok a költségvetésben teremtsék meg az intézmények működésének és a szakemberek munkájának a megfelelő gazdasági fedezetét, tegyék lehetővé a minőségi fejlesztést.
Ma mind az intézmények, mind a munkatársak helyzete elfogadhatatlan, a bérek nem biztosítják a megélhetés feltételeit. A Központi Statisztikai Hivatal által meghatározott létminimum jelenleg 87.510 forint. Ennyi lenne szükséges ahhoz havonta, hogy valaki képes legyen „a folyamatos életvitellel kapcsolatos minimális szükségletek kielégítésére”. Ezt az összeget azonban számos szakember, aki a kulturális alapellátásban dolgozik, nem kapja meg ma Magyarországon, mert az érvényes bértábla E osztályának 10. életkori sorában, felsőfokú szaktanfolyami végzettséggel és húsz évet meghaladó munkaviszonnyal is csak a garantált bérminimumot kapja, ami a létminimumnál kevesebb.
Annak, aki felelős főállású munkával a nemzet kultúráját szolgálja az egy havi teljes fizetése nem elegendő a folyamatos életvitellel kapcsolatos minimális szükségletek kielégítésére. És alig van észrevehetően jobb helyzetben az is, akinek a besorolása az E/10. rovat fölött van. Az egész bértábla régen inflálódott és nem alkalmas a szakmai munka bérfedezetének meghatározására.
Ez olyan mértékű hátrány és háttérbe szorítottság, hogy mindaddig ameddig ez a helyzet, addig a kulturális alapellátásról való gondolkodásnak erről és csakis erről kell szólni, mert kizárólag ennek a mérhetetlen elkeseredettségnek, szegénységnek és mellőzöttségnek a meghaladásával lehetséges a továbblépés.
Ezért kérem és javaslom, hogy a Kulturális Alapellátás és Közösségfejlesztés Kerekasztala rövid időn belül tűzze napirendre a kulturális alapellátásban dolgozók szégyenletes bérhelyzetét és dolgozza ki a béremelés tervét. (Bértáblára vonatkozó javaslatát a KKDSZ egyébként már több mint egy évvel ezelőtt megküldte az akkori kulturális államtitkárnak.)
Tisztelettel kérem javaslataimra vonatkozó válaszát, egyúttal tájékoztatom, hogy levelemet nyilvánosnak tekintem.
Budapest, 2014. október 8.
Köszönti Önt:
Földiák András
KMSZT elnök
