Varga László SZEF elnök beszéde a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 103. Nemzetközi Munkaügyi Konferenciáján
Varga László SZEF elnök, mint a magyar munkavállalói oldal soros elnöke beszédet mondott a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 103. Nemzetközi Munkaügyi Konferenciáján (ILC) Genfben:
Tisztelt Elnök Úr, Főigazgató úr!
Tisztelt Küldöttek!
Engedjék meg, hogy mindenekelőtt én is gratuláljak elnök (úr/hölgy) és az alelnökök megválasztásához, valamint Főigazgató Úr igen fontos, és az elmúlt két évet felölelő beszámolójában jelzett sikerekhez. Ebben kiemelendő az ILO központjában végrehajtott vezetői funkciók és szervezet felújítása, miközben a 2010-2015. évre szóló Stratégiapolitikai Keret továbbra is irányt mutat a 2014-2015-re igen fontos célok kiemelése mellett. Láthatjuk, az utóbbi két év a reformok és a konszolidáció időszaka volt, melyben az ILO erős pénzügyi alapokkal aktívan és eredményesen vett részt a munkahelyekért folytatott ENSZ és más nemzetközi szintű tárgyalásokban, a szegénység elleni, a szociális védelemért és az alapvető jogokért folytatott küzdelemben, valamint fontos ajánlásokat tett, hogy mint lehetne azokat jobbá, eredményesebbé tenni. Ennek érdekében az ILO tervezetet alkotott a munkaügyi sztenderdekről és más jelentős iránymutatásokat készített.
E tevékenységek egyértelmű hitvallásról tesznek bizonyságot, melyben a munka világának demokratizálását célzó és szolgáló tevékenység erősítését, az ILO szerepének gyakorlatiasabbá tételét látjuk. Szeretném kifejezni teljes egyetértésemet mindazokért, amiket a Jelentésben olvastam, és azért a mögöttes törekvésért, hogy a Philadelphiai Deklaráció elvei mentén az ILO a XXI. században továbbra is meghatározó szerepet játsszon a munka nemzetközi világában, és az élen haladjon a szociális jogok érvényesüléséért, az alapvető jogok kiteljesedéséért és a szegénység elleni küzdelemben. Ez azért is fontos számunkra, mert a szociális jogok tekintetében Magyarországon is vannak még tennivalóink, különös tekintettel arra, hogy az alkotmányozás folyamatában megszűnt a társadalombiztosítási jogok magyarországi alkotmányos védelme, továbbá jelentősen nőtt a jövedelmek közötti szakadék és a szegénység is hazánkban.
Fontosnak tartom a konferencia szakbizottságaiban végzett munkát is. Magyarországi vonatkozásai is vannak a minimálbér megállapításáról szóló 131. számú ILO egyezménynek és a 135. ajánlás végrehajtásáról készített nemzeti jelentések alapján összeállított tanulmánynak. Magyarországon, mint ahogy arról már az elmúlt évek konferenciáin kollégáim tájékoztatást adtak, nem működik a szociális partnerekkel folytatott teljes körű tripartit konzultáció, többek között a minimálbérről folyó tárgyalások esetében sem. Ugyancsak romlottak – a bizottság megállapítása szerint is – a minimálbér tiszteletben tartásának egyik lényeges elemét megteremtő munkaügyi ellenőrzésnek a feltételei is.
Magyarországon a tavaszi időszakban parlamenti választások voltak, amelyen a választópolgárok az előző négy év parlamenti többségének szavaztak újólag bizalmat. A magyarországi szakszervezetek szeretnék, ha az új kormányzati ciklusban érdemi tripartit tárgyalások zajlanának a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatás bővüléséhez szükséges gazdaság- és társadalompolitikai feltételekről, a bérek és jövedelmek felzárkóztatásáról, az úgynevezett dolgozói szegénység felszámolásáról.
A foglalkoztatás stratégiai célkitűzésekkel foglalkozó bizottság megállapítása, jelesül ”hogy hat évvel a pénzügyi és gazdasági válság kirobbanását követően, még mindig komoly munkaerő-piaci problémák vannak és a gazdasági előrejelzések 2014-ben is gyenge vagy stagnáló növekedésre számítanak” Magyarországra is igazak. Nincs érdemi foglalkoztatás növekedés, a statisztikailag megjelenő változásokat az új rendszerű közmunka okozza, amely akár az 1930. évi 29. számú ILO egyezmény munkára kényszerítési tilalmába is ütközhet, mivel visszautasítása esetén a törvény büntető szankciókat helyez kilátásba. A munkavállalók egy jelentős részének évek óta nincs érdemi keresetnövekedése, a közszolgálatban alkalmazott bérrendszerek tarifaértékei a válság óta – immár hat éve – be vannak fagyasztva, veszélyeztetve ezzel az érintett területek működőképességét.
A magyar szakszervezetek fontosnak tartják, hogy a kormány újjáalakulását követően tárgyalások kezdődjenek a Munka Törvénykönyve, a különböző közszolgálati jogállástörvények, munkajogi szabályok megváltoztatásáról, a kollektív érdekérvényesítést, a szakszervezetek működését akadályozó, és az elmúlt években életbe lépett rendelkezések korrekciójáról. A magyar szakszervezetek többsége úgy gondolja, hogy ezek a változások, mivel indokolatlanul és szükségtelenül rontották a korábbi feltételeket, szembe mennek az ILO Alapokmányával is. Erről különböző beadványokban és személyes találkozások során is tájékoztattuk az ILO illetékeseit.
Tisztelt Küldöttek!
A magyarországi gazdasági és társadalmi helyzet, és így a magyarországi munkavállalók helyzete nem könnyű. Részben összefüggésben van a 2008-ban elindult válság máig érezhető hatásával, de – meggyőződésem – azzal is, hogy a magyar kormány, a politikai és gazdasági szereplők nem minden esetben adtak megfelelő választ a kihívásokra. Ahhoz, hogy a magyar szakszervezetek a változó és gyakran romló körülmények ellenére el tudják végezni feladataikat, több helyről is kaptak segítséget. E segítők sorába tartozik az ILO Budapesti Regionális Irodája is. A magyar szakszervezetek nevében köszönetet mondok azért a támogatásért, amelyet az iroda munkatársaitól kaptunk.
Tisztelt Elnök úr!
Megragadom ezt az alkalmat, hogy kifejezzem köszönetemet Guy Ryder főigazgató úrnak, amiért megválasztása után nem sokkal, 2013 januárjában Budapestre látogatott és „a fiatalok foglalkoztatási helyzete a válságban: az ILO válasza” címmel nagyon aktuális előadást tartott egy tripartit szemináriumon. Örömünkre szolgál, hogy – az ILO Budapesti Irodája és a magyar kapcsolatai révén – tisztában van a magyarországi politikai és jogi helyzettel, így már fél szavakból is megértjük egymást, ha a magyar munkavállalók helyzetéről beszélünk, hiszen sok régi barátjával találkozott Magyarországon, akiktől mélyreható információkat is kapott.
Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim köszönöm megtisztelő figyelmüket, és a konferencia további munkájához sok sikert kívánok!
Elhangzott 2014. június 5-én, Genfben a 103. Nemzetközi Munkaügyi Konferencián.
