Nem szakadunk

Interjú Galló Istvánnéval, a PSZ elnökével

Mit lehet még megtenni a tanárokkal? – Ha tavaly százezren tüntetünk, akkor ma nincs a káoszt okozó köznevelési törvény – véli Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke. De csak tízezren voltak, így aztán mára teljes a felfordulás a közoktatásban. Sokan vannak, akik szerint a PSZ-nek, úgyis, mint a tanárok legnagyobb érdekvédelmi szervezetének, erőteljesebben kellene tiltakoznia, a kormánnyal való egyezkedés helyett a radikális lépéseknek van itt az ideje. Ilyesmit fogalmaztak meg azok is, akik nyílt levélben követelték múlt héten Gallóné lemondását. A Vasárnapi Hírek riportere a PSZ elnökével beszélgetett.

– Szakadnak?

– Nem szakadunk.

– Pedig nyílt levélben lemondásra szólították fel a múlt héten.

– Ez egy névtelen levél volt, „A PSZ Miskolc Város Szervezete középiskolai tanár tagjai” aláírással. Írói vagy írója nem kerestek meg a levél nyilvánosságra hozatala előtt a problémájukkal. Ennek ellenére a PSZ Országos Vezetősége úgy döntött, hogy személyesen találkozzunk a kollégákkal. A tisztázó beszélgetésen kiderült, hogy a jelen lévő középiskolai tanárok elhatárolódnak a levéltől. Egyetlen kolléga volt, aki azt névvel vállalta, ő azonban nem volt partner abban, hogy az általa leírtakat megvitassuk. Mert ugyan a levél felsorolja a köznevelés átalakításának legkomolyabb problémáját, de azokat úgy tünteti fel, mintha azokért a szakszervezet elnöke is felelős lenne.

– És nem felelős?

– Nem az. A szakszervezet 2011 óta folyamatosan felhívta a társadalom és a pedagógusok figyelmét a köznevelési törvény veszélyeire, de süket fülekre talált. Egyébként még 2010 októberében a most nyílt levelet fogalmazó középiskolai csoport fórumot tartott, amelynek vendége Hoffmann Rózsa volt, akinek a köznevelés átalakítására vonatkozó terveit akkor nagy lelkesedéssel fogadták. Örültek, hogy újra lehet buktatni alsó tagozatban, hogy a problémás gyereket ki lehet penderíteni az iskolából, hiányolták, hogy nekünk nincs pedagóguskamaránk. Most, hogy a saját bőrükön érzik a változtatások hátrányait, az önmagukkal való szembenézés helyett inkább bűnbakot keresnek.

– Függetlenül attól, hogy kik írták ezt a levelet, kár lenne tagadni, hogy a pedagógusok egyre elégedetlenebbek és dühösek. Sokan nem érzik, hogy az érdekeik megfelelően lennének képviselve. Miért nem álltak például az október 5-i pedagógustüntetés mellé, amit a Hívatlanul Csoport – Hálózat a tanszabadságért szervezett és a másik szakszervezet, a PDSZ is támogatott? Ha önök is csatlakoztak volna, talán nagyobb lett volna a tömeg, és a demonstráció ereje is.

– A Hívatlanul Csoport nem kereste meg a Pedagógusok Szakszervezetét. Egyébként nem is elnöki kompetencia eldönteni, hogy részt veszünk-e egy tüntetésen, ehhez országos vezetőségi döntésre van szükség.

– Bonyolult szervezet a szakszervezet, értem én, de ettől még sokan gondolják: itt az ideje a radikálisabb fellépésnek az oktatásban.

– Tudom, hogy sokan számon kérik a szakszervezet radikalizmusát, de tudni kell: a PSZ-en belül sokféle gondolkodású tag van, ugyanúgy vannak jobbikosok, mint LMP-sek, vagy épp a kormánypártot támogatók.

– Akkor biztos hangosak a belső viták.

– A PSZ-en belül jól megférnek egymással. A szakszervezet nem párt, az érdekképviselet érdekében mindig az éppen adott, demokratikusan megválasztott kormánnyal kell együttműködnie.

– És akár vitatkoznia.

– Igaz, de ha nyilatkozataimban nem szakmai alapon fejteném ki a PSZ véleményét, hanem a személyeskedést sem kerülve sokkal radikálisabban, lehet, hogy a tagság egy részének tetszene, talán még a sajtó számára is érdekesebb lenne, de a tagság másik része ezt egyáltalán nem értékelné.

– De közben szinte minden megvalósult a közoktatásban, ami ellen felsorakoztatta a szakmai érveit. Akkor miért nem tesznek ez ellen a tanárok?

– A középiskolai tanárok jellemzően aktívabban kiállnak az érdekeikért, és akár sztrájkolni is hajlandóak lennének. Csakhogy például egy szabolcsi vagy borsodi településen, ahol a lakosság jelentős része munkanélküli, a tanárok nem vállalják a sztrájkot, mert azon kevesek közé tartoznak a faluban, akiknek minden hónap elején megérkezik a bér a számlájára. Így azonban csak ábrándozni lehet egy hatalmas összefogásról. Ráadásul meg kell nézni az elmúlt három évet: a nagy tüntetéseknek volt foganatja? Megijedt tőlük a kormány? Ezzel a kormánnyal eddig csak tárgyalások útján lehetett eredményt elérni.

– Eredményt? Ezek az eredmények nem túl látványosak.

– Lehet, de amit még sokan mindig nem értenek, hogy a sztrájkbizottság és a kormány megállapodása elsősorban arról szólt, hogy 2013-ban ne legyen nagyarányú pedagóguselbocsátás és intézménybezárás. Csak azért nem lett, mert kialkudtuk, hogy a pedagógus-álláshelyek intézményi szintű kiszámításánál a KLIK heti huszonkét tanórával – azaz a legalacsonyabb mértékkel – számoljon. Ezen múlik ugyanis, hogy hányan dolgozhatnak egy iskolában.

– Ez a kormány soha nem vallotta be, hogy iskolákat zárna be, tanárokat rúgna ki.

– Nem csak a levegőbe beszélek, le volt írva, hogy 633 iskolát meg akarnak szüntetni, azokat, amelyeknél nincs párhuzamos felső tagozat. A magyar kormány Európai Bizottságnak kiküldött anyagában és a Széll Kálmán 2.0 tervben olvasható volt, hogy milyen megszorításokat terveznek a közoktatás területén. Legalább egy évre ezt tudta megakadályozni a kormánnyal kötött megállapodás.

– Maradt az iskola, maradt sok tanár. De milyen áron? Egyre több a szabály, az értelmetlen megkötés és a munkakörülmények is romlanak az államosítás okozta káosz miatt. Van még olyan, aki összességében elégedett?

– Nem tudom, de egy-két kivételtől eltekintve a véleményüket a pedagógusok nem igazán fogják elmondani, a többség egyelőre várakozó állásponton van.

– Ezért meg sem próbálják a tanárokat utcára vinni?

– Fontos persze, hogy a szakszervezetek látványos tömegdemonstrációkon is megmutassák az erejüket, de ehhez az esetünkben a társadalom támogatására is szükségünk van. Márpedig a pedagógusok béremelését is ellentmondásosan fogadta a társadalom. De meggyőződésem, hogy egyre többen azok közül is, akik egyébként elkötelezettek a jelenlegi kormány mellett, már látják, hogy a változások milyen hátrányos következményekkel járnak a gyerekeikre nézve.

– Ezt előre is látták sokan, voltak, akik időben szóltak.

– Mi is ezt tettük, már 2011-ben a törvény elfogadásakor. Akkor végigturnéztuk az országot és elmondtuk a kollégáknak, hogy mi vár rájuk. A polgármesterekhez fordultunk, hogy szervezzenek az önkormányzatoknál közmeghallgatást, és mondják el a szülőknek, hogy mi vár rájuk és a gyerekeikre. Akkor nem hittek nekünk. Most, hogy nagy fáziskéséssel szembesültek a következményekkel, kiabálnak, hogy csináljon valamit a szakszervezet.

– Mit lehetett volna tenni akkor, amit most nem?

– Szent meggyőződésem, hogy ha 2012-ben nem tízezren tüntetünk a Szalay utcában a minisztérium előtt, hanem százezren, akkor ma nincs ez a köznevelési törvény.

– És miért nem voltak százezren?

– Mert ahhoz szükség van arra, hogy az emberek felismerjék, az oktatás mindenkinek az ügye, hiszen a mi gyerekeinkről és az ország jövőjéről van szó. Egyszer el kellene oda jutni, hogy a közoktatás ügyét kiemeljük a párpolitika színteréről. Az oktatáshoz, a szakmához értőknek, és nem a politikai pártoknak kellene közoktatást csinálni. Én ezért nem politikai, hanem szakmai érvekkel kritizálok.

– Így azonban sokkal kevesebben értik meg a problémát.

– Igyekszem mindig olyan példákat hozni, amelyek megmutatják, hogy milyen hatással van a gyerekekre az adott intézkedés. A szülők egy része már kezd feleszmélni.

– És a tanárok? Hiszen azon túl, hogy a januári sztrájkmegállapodást nem szegte meg a minisztérium, de több ezer pedagógusnak csökkent a fizetése az életpályamodell bevezetésével.

– Ez a pedagógus-bértábla alapvetően hibás és rossz, mert nem ismeri el, ha valaki többet dolgozik, ha magasabban kvalifikált, több diplomája vagy szakképesítése van, és nem ismeri el, ha valaki jobban végzi a munkáját. Ráadásul ebben az új munkaszervezési rendben előfordulhat, hogy aki többet dolgozik, ugyanannyit keres, mint az a kollégája, aki szerencsésebben jött ki a tantárgyfelosztásból. A dadusok, iskolatitkárok, pedagógiai asszisztensek pedig öt éve nem kaptak egy fillért sem, az életpályamodell sem érinti őket. Mindez a sok igazságtalanság szintén kezelhetetlen feszültséget okoz.

– Akkor itt újra csak azt kell kérdeznem: miért nem emelik fel a hangjukat a pedagógusok? Félnek?

– Nem mondanám, hogy félnek, inkább óvatosak. Pontosan látják, mennyire kiszolgáltatottá váltak. Ma már nem mehetnek át egy másik iskolába, ha valami problémájuk van, mert Magyarországon gyakorlatilag egyetlen nagy iskola van több ezer telephellyel, és egy munkáltatója van mindenkinek: Marekné Pintér Aranka, a KLIK vezetője. A jelenlegi hatalom nem veszi jó néven, ha ezt a rendszert valaki kritizálja, még ha a gyerekek érdekében teszi is.

– Tudomása szerint bocsátottak már el pedagógust azért, mert kritizálta az átalakításokat?

– Nem, de megtalálják a módját, hogy más miatt tanácsolják el az iskolából.

– Sokan a szakszervezet „halálának” tartják a Nemzeti Pedagógus Kar megalapítását, hiszen ez lesz a legnagyobb szakmai szervezet. Elképzelhető, hogy innentől kezdve csak velük (vagyis saját magával) fog egyeztetni a kormány?

– A Nemzeti Pedagógus Kar először érdekvédelmi szervezetként volt aposztrofálva, de mi ragaszkodtunk hozzá, hogy a törvényben legyen benne: tiszteletben tartják a szakszervezet jogosítványait. Ha az eredeti szöveg maradt volna, minden további nélkül bekebelezhetett volna bennünket. Látjuk azt a veszélyt, hogy a kar a gondolat szabadságát erősen korlátozni fogja. Ezért az Alkotmánybírósághoz fordultunk. Furcsa dolog, hogy kötelezően beléptetik ide az embereket, közben nem tudják, hogy fog működni a szervezet.

– Tehát sztrájkolni nem akarnak, mert nincs meg hozzá a társadalmi támogatottság. Nagyobb tömegdemonstrációra sincs esély, többek közt a tanárok – ahogy ön mondta – óvatossága miatt. Viszont a kormányt szakmai érvekkel nem lehet meghátrálásra kényszeríteni. Közben a pedagógusok, a szülők és a diákok is egyre feszültebbek az iskolákban. Minden így marad?

– A kormány és a sztrájkbizottság között létrejött megállapodás legtöbb pontja teljesült. Egyik fontos eleme, a kollektív szerződés megkötése még várat magára. A kollektív szerződés rendezné azt a fontos kérdést, amely a köztudatban úgy híresült el, hogy a pedagógusnak 32 órát bent kell tartózkodnia az intézményben. A tervezet azt tartalmazza, hogy csak akkor kell az iskolában lenni, ha a feladat máshol nem végezhető el. Ha ezt mégsem kötik meg, új helyzet áll elő, mérlegelni fogjuk a többi ágazatban működő szakszervezettel együtt, hogy az erősebb nyomásgyakorlás eszközéhez nyúljunk. Ezt legkésőbb november 23-i kongresszusunkon megvitatjuk.

A cikk eredeti verziója a Vasárnapi Hírek 2013. október 27-i számában olvasható.

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Október 1. Az idősek világnapja

Az ENSZ Közgyűlése 1991-ben határozott arról, hogy október elsejét az idősek világnapjává nyilvánítja. A cél az volt, hogy felhívják a világ figyelmét az idősekre annak érdekében, hogy méltányos életkörülmények között

ILO 100 – és egy holnapi határidő

Dr. Agg Géza Magyarország ILO tagságának centenáriumára Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) az első világháború befejezése után a szakszervezetek sürgetésére a versailles-i békeszerződés XIII. fejezetében lefektetett elvek alapján 1919. június

Beszámoló a NYOK nyári képzéséről

A Nyugdíjasok Országos Képviselete augusztus 30-án Zamárdiban nagyon tartalmas programmal értekezletet rendezett a szervezet tagjainak. Tekintettel arra, hogy a SZEF Nyugdíjas Választmánya is tagja a NYOK-nak ezért mi is résztvevők

A SZEF elnöke az EVDSZ vendége volt

2022. augusztus 27-én Csóti Csaba, a SZEF elnöke az Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (EVDSZ) vendége volt az EVDSZ családi napján. A kötelen beszélgetések során az EVDSZ egyes vezető tisztségviselőivel elsősorban a