Fehér József: feszül a húr, februárban elszakadhat a cérna

Húsz százalékos bértarifa emelést követelnek a közszolgálatban

A Klubrádió Szolidaritas.hu című műsorában a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának alelnökével, Fehér Józseffel beszélgettek a közszolgálati dolgozók kereseti helyzetéről. Az alelnök úgy gondolja, a tárgyalások hozhatnak megoldást. A kinyilatkoztatás vagy kihirdetés egyoldalú akaratnyilvánítás.

– A 2013-as évre vonatkozó húsz százalékos bértarifa emelést követeltek. Ha végiggondolja az elmúlt éveket, meg végiggondolja a más egyéb területeken dolgozók bérhelyzetét, béremelését, akkor én azt gondolom, a mai helyzetben ez egy kicsit megmosolyogni való. Annyira irreális. A jelen gazdasági helyzetben, a válsággal terhelt, amúgy is nehéz helyzetben lévő országban nem tudom elképzelni eleve a kétszámjegyű béremelést, nemhogy a húsz százalékot. 
 
– Biztos mi vagyunk a hibásak, hogy ezt nem kommunikáljuk megfelelően. A húsz százalékos tarifaemelés, az nem húsz százalékos béremelés. Ehhez ismerni kell a közszolgálati illetményrendszereket. Bizonyos szolgálati idő és iskolai végzettség esetén van egy bérpont, annak alapján kapja meg a pénzt. Itt 2008, azaz öt éve egyetlen fillérrel nem növekedtek az illetménytarifák.
 
– Jó, tudom, hogy nem vigasztalja Önöket, de én most itt föl tudnék sorolni még olyan területet, ahol szintén ugyanez a helyzet. Például a rendvédelemnél. 
 
 – Az közszolgálat. Én a közszolgálat egészéről, én arról a 630 ezer főállású közszolgálati dolgozóról, bíró, ügyész, rendőr, katona, tűzoltó, köztisztviselő, közalkalmazott, pedagógus, orvos, minisztériumi dolgozó. 2013. február elsején ebből a 630 ezerből körülbelül 520-530 ezer közszolgálati dolgozó ugyanazt a nettó bért fogja kapni, amelyet kapott öt éve. Ez a legszerényebb számítások szerint is legalább 25 százalékos reálveszteség. Tehát ha csak a reálveszteséget akarnánk pótolni, akkor is magasabb tarifaemelés kellene, mint a húsz százalék.
 
– De a másik oldalon meg unos-untalan azt halljuk, most már tényleg mindenütt, hogy örüljünk, hogy van munkahelyünk. És ezzel fogják be az emberek száját. 
 
– Én azt gondolom, hogy a közszolgálati dolgozók e tekintetben kivételezetten példát mutattak. Hisz néhány utcai megmozdulástól eltekintve nem volt igazából nagy munkavállalói érdekérvényesítő akció 2008 és 2012 között.
 
– Ön erre büszke, és ezt pozitívnak ítéli?
 
– Nem büszke, hanem inkább azt mondom, hogy természetesen működik a félelem. Ami nem biztos, hogy indokolt, mert vannak azért bizonyos jelek arra vonatkozóan, hogy nem kell félni a munka elvesztésétől, mert ma már a magyar közszolgálati létszám olyan alacsony, olyan mértékben kifeszített a munkaidő, hogy nincs lehetőség létszámcsökkentésre. – Most hadd ne mondjam, hogy milyen szintű szakmai vezetők! – érzékeltetik, hogy az a helyzet, amely a napi tíz-tizenkét órás munkaidőt teszi szinte kötelezővé, és ez nemcsak a közigazgatás, hanem a közművelődéstől kezdve akár a szociális intézmények, bölcsődék, más közszolgálati munkahelyek szinte mindegyikén bőven többet dolgoznak a munkatársak, mint heti negyven óra. Tehát nincs létszámtartalék. Tehát nincs kit elbocsátani.
 
– Na de ha elbocsátják, akkor miért gondolja, hogy nem jön másik tíz helyette?
 
– Ez így van. Ma egy állásra adott esetben több százan jelentkeznek, de azért ugye azt is tudjuk, hogy állása, vagy munkaköre válogatja. Ha elbocsátanak valakit, aki a helyébe lép, az nem biztos, hogy ugyanazt a teljesítményt tudja nyújtani, mint az elküldött. A közszolgálatnak a nettó átlagkeresete öt évvel ezelőtt olyan 133-135 ezer forint volt, és most is annyi.
 
– Magyarul azt akarja mondani, hogy már egyáltalán nem olyan vonzó elmenni a közszolgálatba, mert nem jól keresnek, és már az sem biztos, hogy ahogy szokták mondani régen, hogy ez egy nyugdíjas állás, mert innen nem lehet kirúgni?
 
– A közszolgálati étosz egyik fő csomagja a kiszámíthatóság, stabilitás, biztonság már rég a múlté. Mert se ki nem számítható, se nem biztonságos, se nem stabil. És az, hogy itt úgymond nyugdíjas állás lenne, ezt az előbbiekben cáfoltam. A másik pedig az, hogy a keresetek öt év óta nem növekedtek. Az a bizonyos 2002-es, oly sokszor emlegetett, az se béremelés volt, az is tarifaemelés volt. 50 százalékos tarifaemelés, amit oly sokszor felemlegettünk.
 
– Mindegy az, de többet vittek haza. Én pont azt gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy minek hívjuk. 
 
– Igen, igen. Valóban, az az ötven százalékos tarifaemelés, az eredményezett nagyjából 25-30 százalékos béremelést. De hát hogy mennyire kell a keresetnövekedés, azt azért a kormányzati nyilatkozók is alátámasztják, ezt Hoffmann Rózsa államtitkár asszony többször is megerősítte. Legutoljára egyik napilapnak nyilatkozott nagyon magabiztosan arról, hogy nemhogy húsz százalékkal, hanem jóval magasabb mértékben fogják növelni 2013 szeptemberétől a pedagógusok bérét.
 
– De hozzátette, ha..
 
– Most már a „ha”-t kevésbé halljuk. Mi úgy gondoljuk, hogy a húsz százalékos tarifaemelés mindenféleképpen indokolt a közszolgálatban. Mint említettem, 520-530 ezer embernek változatlan lesz a fizetése. Nem titkoljuk el, és nem megyünk el mellette szótlanul, hogy körülbelül 70-80 ezer embernek 2013. január elsejétől, tekintettel arra, hogy a személyi jövedelemadó egykulcsossá válása, az ő esetükben többlet nettó keresetet eredményezett.
 
– Tehát többet keresnek. 
 
– Az ő esetükben ezertől akár tízezer forintig terjedő nagyságrendben növekedhet a nettó kereset. De van ugyanígy vannak olyanok is, kb. harminc-negyvenezer ember, akik a legjobban teljesítettek 2012-ben, ezért az ő illetményüket a munkáltatók pozitív irányba „eltérítették”…
 
– De kik azok? Honnan tudjuk, hogy ők teljesítettek a legjobban?
 
– A különböző teljesítményértékelési szempontok alapján. Ha valaki az előző évben jól teljesített, akkor a munkáltatója eltérítette az alapilletményét tíz-húsz-harminc-ötven százalékkal. Igen ám, ez az illetményeltérítés a törvény erejétől fogva a naptári év végén, tehát 2012. december 31-én lejár. Ők átkerültek új intézményhez, Klebersberg Intézethez, vagy éppen a járási hivatalokhoz, és ott az eltérítés nem működik, hisz azt mondja a hivatalvezetője, az új munkáltató, honnan tudjam, hogyan dolgozol? Az ő esetükben ez a harminc százalék, de lehet azt mondani, hogy a törvény erejénél fogva természetesen megszűnt, de ez hiányzik a család költségvetéséből. A Lehel piacon nem fogják megkérdezni, hogy ez most az illetményalap eltérítésből, az illetménykiegészítésből, vagy az alapilletményből származik.
 
– Akkor a piaci kofa is megérzi, mert kevesebbet költünk, és akkor ennek így se vége, se hossza. Erről most tárgyalni fognak? 
 
– Igen. A közszolgálat személyi állományának juttatása 400 milliárddal csökkent. Részben maga a létszámcsökkentés, és nemcsak az illetmények csökkentek. Nagyon-nagyon sok helyen megszűnt a különböző illetményen kívüli, béren kívüli juttatás, a cafetéria csökkent, jutalmazás gyakorlatilag már a legendák világába tartozik. Tehát nagyon-nagyon feszül a húr. Ahogy a kollegáim mondták, február első napjaiban el fog szakadni a cérna. Az a bölcsődei dolgozó, aki hetvenezer forintból tartja el a családját, az éhezik.
 
 
Forrás: Klubrádió, Szakszervezetek.hu

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Összefoglaló az online képzéssorozatunkról

Egy szakszervezeti tag gondolatai a fél éves képzéssorozatunkról Tavaly állapodtunk meg a Szakszervezetek Együttműködési Fórumával (SZEF) egy közös projektben, amely keretében 2022. első felében hat hétfő estét töltöttünk szakszervezeti tagokkal

Előny is lehet a digitalizáció a munkaerőpiacon?

Az európai szociális partnerek 2020 júniusában kötötték meg a Digitalizációról szóló európai autonóm keretmegállapodást. Az európai szintű megállapodás tagállami szintű érvényesülését a nemzeti szintű szociális partnereknek kell biztosítaniuk, a tagállami

Kedves választ kaptunk a TIM-ből

Mint az ismert, a SZEF levélben fordult a Miniszterelnökhöz, hogy támogassa az európai minimálbér irányelv-tervezet megvalósulását. Annak ellenére, hogy Magyarország tartózkodott a szavazás során, a tervezet elfogadásra került, amit szervezetünk