2013. február 7-én lesz az ETUC megalakulásának 40. évfordulója. Ennek megünneplésére az ETUC 2013. január 28-án nagyszabású ünnepi konferenciát rendezett Madridban. A konferencia a múlt ünneplésén túl a jövő kihívásaira is koncent
2013. február 7-én lesz az ETUC megalakulásának 40. évfordulója. Ennek megünneplésére az ETUC 2013. január 28-án nagyszabású ünnepi konferenciát rendezett Madridban. A konferencia a múlt ünneplésén túl a jövő kihívásaira is koncentrált.
Az ünnepi köszöntőket és az ETUC új logójának bemutatását követően panelbeszélgetések formájában kerültek megvitatásra a legfontosabb feladatok:
1. Készen állunk-e cselekedni a szociális Európáért? Mik a legfontosabb ügyek?
Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és a társadalmi befogadásért felelős biztosa
Moderátor: Belén Carreno, újságíró, Eldiario.es
A panelbeszélgetésben résztvevők:
- David Begg, főtitkár, ICTU (Írország)
- Konstantin Trenchev, elnök, Podkrepa (Bulgária)
- Maria-Loise Knuppert, konföderációs titkár, LO-D (Dánia)
- Henk van der Kolk, elnök, FNV-Bondgenoten (Hollandia)
- Georges Dassis, elnök, EGSZB, II. Csoport
- Markis Beyrer, főigazgató, Business-Europe
A Gazdasági Pénzügyi Unió megvalósításának haladási tervében, melyet az Európai Tanács elfogadott, az állam- és kormányfők felkérték az Európai Tanács elnökét arra, hogy a Bizottsággal szorosan együttműködve folytassanak megbeszéléseket a Gazdasági Pénzügyi Unió szociális dimenziójáról, beleértve a szociális párbeszédet is. Mi lesz a Bizottság szerint a legfontosabb dolog? Milyen javaslatot tesz majd a Bizottság az Európai Tanács elnökének? Miért a Gazdasági Pénzügyi Unió szociális dimenzióját említi meg az Európai Tanács, és miért nem az Európai Unió egészét? Milyen szerepet játszhatnak a szociális partnerek az újfajta kormányzási folyamatban?
Amint azt az ESZSZ a Szociális Szerződés Európáért című határozatában világosan kimondja, az Európai Unió egészére vonatkozó szociális dimenziónak a következő négy pillérre kell támaszkodnia: szociális demokráciára (azaz kollektív tárgyalások), a gazdasági kormányzásra, mely elősegíti a fenntartható növekedést és a minőségi munkahelyeket, a szociális igazságosságra (a fair béreken, újraelosztási politikákon, adózáson és szociális védelmen keresztül), és az alapvető szociális jogokkal való megfelelésre.
Hogyan lehet ezt a szociális dimenziót kialakítani? Minimum standardok végrehajtásával? Hogyan lehet az emelkedő szociális standardok harmonizációját biztosítani? Meg kell-e a gazdaságpolitikákat változtatni vagy át kell állítani? Hogyan tudjuk biztosítani, hogy a Szociális Haladási Jegyzőkönyv, amely az alapszerződések felülvizsgálata esetén bekerülne az alapszerződésbe, legyen az alapja az EU-ban egy valódi szociális dimenziónak?
Amíg az EU kitartóan azt mondja, hogy támogatja a szociális párbeszédet, a szociális párbeszéd folyamatosan gyengül, – vagy azt sok tagországban kifejezetten támadják. Biztos az, hogy az az EU egyik küldetése, hogy elősegítse a szociális párbeszéd fejlődését mind európai, mind nemzeti szinten?
Andor László beszéde angol nyelven elérhető: itt.
2. Milyen szerepet kellene a játszaniuk az állampolgároknak, a munkavállalóknak és szakszervezeteiknek egy valódi gazdasági és monetáris unióban?
Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke
Moderátor: Steffen Lehndorff, közgazdász, IAQ & Duisburg University
A panelbeszélgetésben résztvevők:
- Ignacio Fernández Toxo, a CC.OO főtitkára és az ETUC elnöke (Spanyolország)
- Michael Sommer elnök, DGB (Németország)
- Jan Guz Elnök, OPZZ (Lengyelország)
- Anne Demelenne; főtitkár, FGTB (Belgium)
- Carola Fischbach-Pyttel, főtitkár, EPSU
- Luigi Angeletti; főtitkár, UIL (Olaszország)
Európai szinten feltűnő volt a demokrácia hiánya a gazdasági-pénzügyi és államadósságválság kezelésének irányításában, mind a nemzeti kormányok által hozott intézkedések mind pedig a kormányok feletti szintekről jövő kezdeményezések esetében.
Kormányzati intézkedések (upstream): Az újfajta gazdasági kormányzásra vonatkozó ösztönzés főként néhány, európai tőkétől érkezett. Ennek a kormányzásnak a megvalósítása vagy nyilvános, vagy parlamenti viták révén valósult meg, a civil társadalomban pedig csak sokkal kisebb mértékben. Az állampolgárok, a munkavállalók és a szakszervezetek nem voltak érintettek, nem kerültek bevonásra, és nem hallgatták meg őket.
Szupranacionális intézkedések (downstream): Kezdetben a Gazdasági és Pénzügyi Unió támogatására szolgáló új folyamatok alig voltak összhangban a demokratikus alapelvekkel, különös tekintettel azokra az országokra, melyek segítséget kaptak, ahol a szuverenitás leállítódott a fizetésképtelenségi küszöb határán (a megszorító programokkal való visszaélés). Ehhez jött még hozzá az, hogy a „demokrácia megfigyelés alá” került, a szociális demokrácia is veszélyben van: néhány esetben egyoldalú munkatörvénykönyvi reformok, a kollektívtárgyalások és a szociális párbeszéd minden irányból történő támadása stb. miatt.
Ha az Európai Unió megvalósítja a magasabb szintű politikai integrációt, elengedhetetlen lesz a szociális dimenzió megtámogatása, mert anélkül az állampolgárok el fognak az EU-tól fordulni, (a szakszervezetek meg tudják erősíteni, hogy sokan közülük ezt már meg is tették). Szükséges-e a szorosabb politikai együttműködés esetén az Alapszerződés újabb felülvizsgálata? Táplálhatunk-e megalapozott reményeket arra vonatkozóan, hogy egy ilyen felülvizsgálat a haladás forrása lesz egy olyan időszakban, amikor az EU tagországai annyira megosztottak, mint még soha – ahogyan azt látni lehet a kormányzati intézkedések egyre nagyobb mértékben „változó geometriájában”? Elérkezett-e egy újabb egyezmény ideje?
Milyen rizikót és lehetőségeket jelente ez? Milyen szerepet kellene az ESZSZ-nek játszania az európai demokrácia támogatásában? Hogyan kaphatná vissza az európai szakszervezeti mozgalom egésze a szociális demokráciát mind európai, mind nemzeti szinten? Mit lehet tenni azért, hogy felélesszük a kollektív szerződések, a szociális párbeszéd, az információ és a konzultáció szellemiségét? Másképp fogalmazva, vissza lehet-e hozni azt a szellemiséget, ami az európai gazdaságot „szociális piacgazdasággá tenné”, és nem egy dzsungellá, ahol a verseny és a versenyképesség uralkodik?
Martin Schulz beszéde angol nyelven elérhető: itt.
3. A jelenlegi gazdasági kormányzás nem szolgálja a növekedést és a foglalkoztatást. Minek kell megváltoznia? Mi az ETUC szerepe?
Olli Rehn, az Európai Bizottság alelnöke és a gazdasági és pénzügyekért felelős biztosa
Moderátor: Brigitte Jean-Perrin, újságíró, France Inter
A panelbeszélgetésben résztvevők:
- · Mikko Mäenpää elnök, STTK (Finnország)
- · Frances O’Grady, főtitkár, TUC (Nagy-Britannia)
- · Yannis Panagopoulos, elnök, GSEE (Görögország)
- · Erich Foglar, elnök, ÖGB (Ausztria)
- · Laurent Berger, főtitkár, CFDT (Franciaország
Az ESZSZ számára az új gazdasági és szociális kormányzást úgy kell végiggondolni, hogy az ne a pénzpiacokat szolgálja, hanem azt, hogy az energiát, és nyersanyagot túlfogyasztó, a munkát alulértékelő társadalom átalakuljon egy gazdaságos, teljes foglalkoztatást megvalósító, ténylegesen energiahatékonyságon, megújuló energián, fenntartható javakon alapuló társadalommá. És mégis, az ESZSZ szerint a jelenleg alakuló új gazdasági kormányzás hibás feltevésekre épül; egy megszorításokra alapuló megközelítésre, ami a versenyképesség érdekében lerombolja a belső keresletet és a csillagokig emeli a csődök számát, ami a munkavállalók millióit taszítja munkanélküliségbe, rántja a legkiszolgáltatottabb csoportokat szegénységbe, lépésenként építve azt a titkolt adósságot, amit a jövő generációinak kell majd megfizetniük. Ez az adósság olyan közjavak alulfinanszírozása miatt áll össze, mint az oktatás, egészségügy, közösségi közlekedés, igazságszolgáltatás – fenyegetve mindezek tartós túlélését.
A széles és teljes körű megszorítások hibáját a gazdasági válság időszakában már annak korai szakaszában elítélte az ESZSZ. Ma a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közgazdászai elismerik ezt a tévedést. De mit tanul ebből a trojka? Figyelembe veszi a megszorítások recessziós hatásait? Hogy lehet ezt a tévedést helyrehozni a növekedést és foglalkoztatást előmozdító intézkedéseket illetően? Mi legyen a támogatásban részesülő országok szerkezetátalakítási ütemének megváltoztatásával? A szakszervezeteknek is sok kérdésük van az új irányítási/kormányzási eljárások megvalósításával kapcsolatban. Milyen hatással lesz az „aranyszabály” a fenntartható fejlődés, a K+F –be való befektetés, és az iparpolitika közpolitikáinak kezelését illetően? Egy olyan helyzetben, amikor a bizottság és a tagállami kormányok szerződéses viszonyba kerülnek, mekkora lesz a társadalmi szereplők játéktere a szociális modell védelmezésére? AZ ESZSZ és tagszervezetei hogyan biztosíthatják, hogy ezeket az új eljárásmódokat nem arra használják, hogy korlátozott, doktriner társadalomképet célzó szerkezeti reformokat kényszerítsenek ránk? A kényszerű, új gazdasági kormányzás keretében hogyan tudják majd a szociális partnerek megőrizni a kollektív alku és béralakítás autonóm rendszereit?
Olli Rehn beszéde angol nyelven elérhető: itt.
Bernadette Ségol, ETUC főtitkár záróbeszédében kiemelte: A munkavállalók jogainak csorbítása nem jelent kiutat a válságból, az európai szociális modellt meg kell védeni. Hangsúlyozta a szociális párbeszéd jelentőségét, amelynek nemzeti szinten sem szabadna csak “kedves társalgásra” korlátozódnia, hanem igenis hallgatni kell a szakszervezetekre. Az ennek érdekében végzett közös munka ma fontosabb, mint valaha. Az ETUC a jövő része, a demokrácia fontos alkotóeleme.
