Polgárháború van

A „fülkeforradalom és szabadságharc kormánya” szellemi polgárháborút folytat az általa „irányított” országgal. Ez a polgárháború már 2010-ben elkezdődött.

A „fülkeforradalom és szabadságharc kormánya” szellemi polgárháborút folytat az általa „irányított” országgal. Ez a polgárháború már 2010-ben elkezdődött. Nyitánya volt a közszolgálatok durva megalázása, az indokolás nélküli felmondással, a 98 százalékos különadóval. A folyamathoz tartozik az érdekegyeztetés kialakult rendszerének szétverése, a 2/3-os parlamenti többség talán soha nem volt társadalmi kétharmaddá transzformálása: „a mindenkit mi képviselünk, mert mögöttünk a 2/3-os többség” mítoszával.

A kormány átalakít mindent. Szolgálati és rokkant nyugdíjat, szociális és egészségügyi ellátó rendszert, önkormányzatokat, a kultúrát, a köz- és felsőoktatást, a média világát. A többség új választási szabályt alkot, hogy visszacsinálhatatlan legyen minden, hogy ellehetetlenüljön bármilyen közmegegyezés.

Lehet, hogy a hallgatói keretszámok radikális és egyoldalú változtatása az utolsó csepp a pohárban?
Lehet, hogy a hideggel is dacoló, utcára vonuló egyetemisták egy lavina elindítói?
Ki tudja.

Egy biztos, a felháborodást kiváltó kormánydöntés egy kicsit közelebbről vizsgálva szinte egyedi példaként is megmutatja, mi az elfogadhatatlan jellemzője a 2010 utáni kormányzásnak.

  1. Több mint udvariatlan néhány héttel a felsőfokú felvételi jelentkezések beadása előtt olyan durván beavatkozni a rendszerbe, amilyen módon most már másodszor teszi ezt a kormány. Középiskolások ezreit és az őket tanító tanárokat, többéves közös munkájukat veszi semmibe az, aki ilyen döntésekre képes. Valamikor – a minden évben megjelenő felvételi tájékoztatókban – két évvel előre kellett jelezni a változásokat. Nem véletlenül, hiszen hónapok, évek tudatos munkája szükséges egy sikeres felvételihez.
  2. Teljesen egyértelmű, hogy a tudás leértékelésével, az államilag finanszírozott képzések szűkítésével, bizonyos területeken a megszűntetésével, a társadalmi mobilitás ellen dolgozik a kormány. Teszik ezt olyan döntéshozók, kormánytagok, akik közül sokan maguk is elsőgenerációs értelmiségiek, költségtérítésnek álcázott tandíj nélkül tanultak, és ma általuk is elátkozott liberális pénzmogulok ösztöndíjával szélesítették látókörüket.
  3. Látszólag egyeztet, hiszen valamikor valakikkel valamiről tárgyal, a keretszámok várható alakítását még konzultációra vitte a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács plenáris ülésére, az ott elhangzott véleményekből, – mint ahogy a párbeszédnek álcázott nemzeti konzultációkból is – kimazsolázta a számára kedvezőket, és ehhez képest még a látszategyeztetésre vitt és többek által kritizált javaslatokhoz képest is más döntést hozott.
  4. A tiltakozók akcióit lekicsinylik, politikainak minősítik, azok szervezőit – jelesül most a HÖOK-os vezetőket – személyükben is lejáratják, mert Gíró Szász András kormányszóvivő úr listája arról, hogy a HÖOK vezetői közül ki hány éve egyetemi polgár, egy demokratikus országban nemigen lehetne szóvivői tájékoztató témája. A szakterületi államtitkárság, a miniszter az érintettek érdekeit szolgáló döntésnek és nemzeti érdeknek minősíti mindazt, ami ellen csak azok tiltakoznak, akiket éppen érint.

Vagyis leegyszerűsítve (1) a kormány figyelmen kívül hagyja döntéseinek hatását az érintettekre; (2) döntéseivel egy olyan tekintélyuralmi rendszer irányába mozdul, amelyben a merev társadalmi struktúrák tovább erősítik az általa vágyott rendszert, (3) mindehhez általa széles körűnek tartott konzultációkat és működésképtelen párbeszédintézményekkel tárgyal érdemi egyeztetés nélkül; (4) és mindazokat, akik ebben a dologban néha kételkedni mernek, nemzetellenesnek, a nemzetközi ballib összeesküvések hazai szócsövének, jobb esetben nem is létezőnek tekinti. Ha ebben a vázlatos négyes dimenzióban vizsgáljuk a közigazgatási reformot, a köznevelést, a média-helyzetet, az egészségügyet, a kultúrát vagy a mai Magyarország társadalmának-gazdaságának bármely szeletét, nem kell nagyon nagy erőfeszítés hozzá, hogy a séma tartalommal töltődjön fel.

Azonban nem ezt tartom a legnagyobb problémának. 2010 óta nem tudok olyan kormányzati intézkedést, olyan jogszabály-változási területet említeni, amelyre nem lehetett volna, vagy ne lehetne azt mondani, hogy ne lenne szükség a változtatásra, és sajnos olyat se tudok mondani, ahol ezek a változtatások vagy intézkedések ne váltottak volna ki feszültséget, ne rontották volna tovább a helyzetet, és nem polarizálták volna tovább a már-már végletesen szétszakított társadalmat. A kormány és a mögötte álló pártszövetség – a soha nem volt társadalmi kétharmad mítoszával – nem tudott értelmesen élni a valóban létező parlamenti kétharmaddal, talán csak visszaélni.

2012 decemberének „diáklázadása” akár azt is jelentheti, hogy a társadalmi többség a mélyrétegekben is szembefordult ezzel a hatalommal.

láva

 

 

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Október 1. Az idősek világnapja

Az ENSZ Közgyűlése 1991-ben határozott arról, hogy október elsejét az idősek világnapjává nyilvánítja. A cél az volt, hogy felhívják a világ figyelmét az idősekre annak érdekében, hogy méltányos életkörülmények között

ILO 100 – és egy holnapi határidő

Dr. Agg Géza Magyarország ILO tagságának centenáriumára Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) az első világháború befejezése után a szakszervezetek sürgetésére a versailles-i békeszerződés XIII. fejezetében lefektetett elvek alapján 1919. június

Beszámoló a NYOK nyári képzéséről

A Nyugdíjasok Országos Képviselete augusztus 30-án Zamárdiban nagyon tartalmas programmal értekezletet rendezett a szervezet tagjainak. Tekintettel arra, hogy a SZEF Nyugdíjas Választmánya is tagja a NYOK-nak ezért mi is résztvevők

A SZEF elnöke az EVDSZ vendége volt

2022. augusztus 27-én Csóti Csaba, a SZEF elnöke az Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (EVDSZ) vendége volt az EVDSZ családi napján. A kötelen beszélgetések során az EVDSZ egyes vezető tisztségviselőivel elsősorban a