A magyar munkavállalói küldött felszólalása a 101. Nemzetközi Munkaügyi Konferencián

Pataky Péter MSZOSZ elnök a magyar munkavállalói oldal képviseletében 2012. június 11-én, Genfben elmondott beszéde

Tisztelt Elnök úr, Főigazgató úr, Megválasztott Főigazgató úr!
Tisztelt Küldöttek!

Főigazgató úr beszámolója egyértelmű hitvallásról tesz tanúbizonyságot: ebben a munka világának demokratizálását célzó és szolgáló tevékenység erősítését, az ILO szerepének gyakorlatibbá tételét látjuk. A magyar munkavállalók képviselőiként e szellemiségben veszünk részt a valódi tripartit érdekegyeztetésben nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.

A magyar szakszervezetek számára idén a korábbiaknál is fontosabb a konferencia, hisz hazánkban a munka világának szabályozását alapvetően megváltoztató törvényalkotás folyik. A munka törvénykönyve – ahogy ezt a jogalkotó és a munkáltatói oldal is elismeri, a munkavállalók, a szakszervezetek kárára változtatta meg a szabályozást; a rugalmasság mellől komolyan visszavágva a biztonságot adó rendelkezéseket. A válság vesztesei a paragrafusok fogságában is vergődnek. S ha a politikai akarat ehhez a kollektív érdekvédelem, a szakszervezetek érdekképviseleti munkájának ellehetetlenítésére tör, semmiképpen nem beszélhetünk az alapvető jogok és normák tiszteletben tartásáról – ellentétben a nemzetközi közösség felé deklarált elkötelezettséggel.

Az itt napirenden szereplő kérdések Magyarországon is komoly problémát jelentenek. A fiatalok foglalkoztatási válsága az elmúlt években nálunk is erősödött, a munkaerőpiacra bekerülők negyede munkanélküliként kezdi életét. A kiút egy koherens, konszenzusos alapon kidolgozott és végrehajtott modern oktatás és foglalkoztatáspolitika – a szakszervezetek ebben érdemi partnerségre készek.

A szociális védelmi küszöb kérdése egy társadalom jövőjének alapja. Támogatjuk, hogy e fő stratégiai cél érdekében ajánlás kerüljön elfogadásra. A szociális biztonsághoz való jog alapvető emberi jog; elengedhetetlen a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődéshez, a szegénység visszaszorításához, az egyenlőtlenségek, a társadalmi kirekesztés felszámolásához.

A konferencia napirendjén szereplő, a munka világára vonatkozó alapvető elvek és jogok stratégiai céljaival foglalkozó téma rámutat annak a fontosságára, hogy a szavak és tettek összhangjának megteremtése mennyire törékeny ügy.

A munkavállalók annak alapján ítélik meg a szociális partnerek, a kormányok együttműködését nemzeti és nemzetközi szinten hogy milyen foglalkoztatási, munkakörülmények között és milyen bérezéssel dolgozhatnak. Az igazi mérce a deklarációk és a gyakorlat közötti összhangot illetően az, hogy van-e tisztes megélhetést biztosító, biztonságot jelentő munkájuk, és ha munkahelyet kell váltani, humánus, és a családok számára tényleges megélhetést biztosító szociális háló működik-e. Vagy mint ma Magyarországon, a szociális leépüléshez vezető összesen 90 napos „álláskeresési járulék” rendszer, majd az azt követő –egzisztenciális kényszerrel ható – közmunka program vár rá. Ilyen körülmények között hangsúlyosan szükséges a valódi kollektív érdekképviselet lehetősége – sajnos e téren sem tudunk pozitív fejleményekről beszámolni.

Ma Magyarországon a szakszervezetek munkavégzését korlátozó, egyes szektorokban már ellehetetlenítő szabályok léptek, lépnek hatályba: a fegyveres és rendvédelmi dolgozók, a közszolgálati tisztviselők és a közalkalmazottak egy része kötelező kamarákba kényszerül, melyek szakszervezeti jogosítványokkal is rendelkeznek; a versenyszférában szakszervezeti jogosítványokat kapnak az üzemi tanácsok, és a sort lehetne folytatni. A jelenlegi kormány a korábban saját maga által ratifikált nemzetközi egyezményekkel szöges ellentétben álló intézkedésekkel teszi lehetetlenné a közszférában a kollektív érdekképviseletet.

A magyar szakszervezetek köszönettel tartoznak a Hivatal közreműködéséért. 2011 őszén kezdeményezésünkre a genfi központ szakemberei fontos szakértői véleményt fogalmaztak meg a munka törvénykönyv tervezetével kapcsolatban. Ez valódi technikai együttműködés volt.

Jelen ülésünk vitái is bizonyítják, hogy az ILO küldetését, tevékenységét kritizálók és a szervezet mellett érvelők egyaránt felhozzák a megújulás, a reformok szükségességét. A szükséges adaptációt végre kell hajtani – de ennek alapja csak a tripartit szervezetben kilenc évtized alatt közösen kidolgozott és elfogadott alapelvek és normák lehetnek. Ezek mindennapi gyakorlatban való érvényesülése minősíti az itt és a nemzeti szinten együttműködő három partner munkáját. Az ILO feladatának tartjuk, hogy a normaalkotás mellett erősödjön az azok érvényesülésének ellenőrzése. Ezzel összefüggésben visszautasítjuk, az applikációs bizottság munkájának megakadályozását.

Fontos, hogy az alapvető munkaügyi normák univerzális ratifikálásának kérdése napirenden maradjon. Az ILO hitelét veszélyezteti, hogy a szervezet életében kiemelt szereppel bíró tagállamok – az Igazgató Tanács tagjai – közül továbbra is nem kevesen vannak, ahol hiányzik az alapvető munkaügyi normák ratifikálása, illetve ahol ezen alapvető elvekkel és normákkal ellentétes jogalkotás, gyakorlat folyik . A szervezet megújításában fontos feladatként kell kezelni ezen ellentmondások feloldását – úgy gondoljuk, hogy a kiemelt szerep példamutatással kell hogy párosuljon.

Fontosnak tartjuk, hogy a ratifikációs folyamat tovább menjen. A közösen kidolgozott normák, ajánlások nem adminisztrációs terhek, nem túlzó korlátozások – még ha erre is hivatkoznak kormányok és munkáltatók. Ezek fontosak az egyéneknek, a vállalkozásoknak, a társadalomnak, kiszámíthatóvá teszik a viszonyokat. Nem meggyőző, ha a ratifikáció ellenében azzal érvelnek: a meglévő jogi szabályozás már mindent tartalmaz – mint jelenleg Magyarországon a 176-os Egyezmény esetében.

Tisztelt elnök úr!

Megragadva az alkalmat, szeretnénk kifejezni elismerésünket Juan Somavia úrnak a tripartizmus előmozdítása, a munka világa kiegyensúlyozott szabályozása érdekében végzett munkájáért, a magyar munkavállalók irányába tanúsított figyelméért. Ugyancsak sok sikert kívánunk Guy Ryder megválasztott Főigazgatónak, akinek nem kis feladata lesz a jelen konferencián is napvilágra került kihívások kezelésében – a munka világának demokratikus működése, a tőke és a munka viszonyrendszerének kiegyensúlyozása érdekében.

Köszönöm figyelmüket.

Pataky Péter MSZOSZ elnök

Genf, 2012 június 11.

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Összefoglaló az online képzéssorozatunkról

Egy szakszervezeti tag gondolatai a fél éves képzéssorozatunkról Tavaly állapodtunk meg a Szakszervezetek Együttműködési Fórumával (SZEF) egy közös projektben, amely keretében 2022. első felében hat hétfő estét töltöttünk szakszervezeti tagokkal

Előny is lehet a digitalizáció a munkaerőpiacon?

Az európai szociális partnerek 2020 júniusában kötötték meg a Digitalizációról szóló európai autonóm keretmegállapodást. Az európai szintű megállapodás tagállami szintű érvényesülését a nemzeti szintű szociális partnereknek kell biztosítaniuk, a tagállami

Kedves választ kaptunk a TIM-ből

Mint az ismert, a SZEF levélben fordult a Miniszterelnökhöz, hogy támogassa az európai minimálbér irányelv-tervezet megvalósulását. Annak ellenére, hogy Magyarország tartózkodott a szavazás során, a tervezet elfogadásra került, amit szervezetünk

Brüsszelből üzenjük

Beszámoló az ETUC Végrehajtó Bizottságának 2022. június 22-23-i üléséről Hosszú idő után ismét személyes jelenlét mellett zajlott az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) Végrehajtó Bizottsági ülése Brüsszelben. A Bizottság sok minden