Elkeseredett düh és félelem a jellemző

Muhari Judit interjúja Varga Lászlóval a Népszavában

Lesznek, akik félelemből nem jönnek el a majálisra, a márciustól életbe lépett kormánytisztviselői törvény szerint ugyanis bizalomvesztés ürügyén kirúghatja főnöke a közszolgát. A Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke beszélt arról is, a kormányváltás után úgy küldtek el nemzetközileg is elismert szakembert a minisztériumból, hogy egyik nap még a jövőről beszélgettek vele, másnap pedig már megkapta a felmondólevelét.

Varga László elmondta, hogy a magyar dolgozók az uniós átlagfizetés negyedéért dolgoznak, de az új Munka törvénykönyve tovább csorbítja jogaikat. Mindezek ellenére jó hangulatú majálisra számít.

– Elég bátrak a közalkalmazottak és a köztisztviselők ahhoz, hogy kimenjenek a majálisra?

– Lesznek olyanok, akik nem tudnak, vagy nem mernek eljönni. A rájuk vonatkozó, részben idén január elsején, részben március elsején életbe lépett speciális munkajogi szabályok miatt akár az állásukat is elveszíthetik, emiatt félnek. Mondok egy példát. A köztisztviselői törvényt és az idén a Fidesz által létrehozott kormánytisztviselői törvényt március elsejétől a közszolgálati tisztviselői törvény váltotta fel. Ebben az áll, hogy a bizalomvesztés ténye azonnali felmondást vonhat maga után. Ezek után néhány kolléga joggal fél: mi lesz, ha egy ilyen rendezvényen meglátja őt a tévében a munkáltatója; akkor elveszíti vele szemben a bizalmat. Ma pedig állást elveszíteni, kikerülni a közszolgálatból azt jelenti, hogy akár véglegesen is, de nagy valószínűséggel tartósan munkanélküli marad valaki. Mert a munka piaca – minden ígéret ellenére – szűkül, kevesebben dolgoznak. A KSH legfrissebb kimutatásai is ezt mutatják.

– A félelem nagyobb, vagy a düh?

– Nehezet kérdezett. Amikor találkozom az emberekkel, akkor nagyon komoly dühöt érzek. Egy elkeseredettséggel párosuló dühöt. 2010 tavasza előtt azt mondták, annál rosszabb már nem lehet, ami akkor volt. Nyár közepén, amikor még csak a 98 százalékos különadót vezették be és szétrúgták az érdekegyeztetést, kiderült, hogy sajnos még lehet rosszabb. De még ezt is lehetett fokozni a szolgálati nyugdíjak szétrúgásával, a kormánytisztviselők egyik percről a másikra lezajló, szakmailag indokolatlan állománycseréjével. A kormányváltáskor komoly munkaügyi szakembereket rúgtak ki egy pillanat alatt, olyanokat is, akik 1998 és 2002 között, vagyis az első Orbán-kormány idején kerültek a hivatalba, és a következő kormányok is megtartották őket. De a folyamat nem állt le. Közismert, hogy január első hetében csaknem hétezer köztisztviselőt bocsátottak el azonnali hatállyal. Tudok olyan magasan képzett köztisztviselőről, akivel az illetékes helyettes államtitkár pénteken még a jövőről, és az új struktúráról beszélt, hétfőn pedig megkapta az azonnali felmondását.

– A minisztériumokban, háttérintézményekben évtizedekig dolgozók speciális szaktudással rendelkeznek. Van esélyük arra, hogy elhelyezkedjenek a versenyszférában?

– Ez nagyon érdekes játék. A kapcsolati rendszer – mert valljuk be őszintén, jó álláshoz az is kell – lehetővé teszi. De nem minden esetben. Minél jobb szakember egy orvos, egy tanár, vagy egy minisztériumi köztisztviselő a maga területén, annál kevésbé alkalmas már arra, hogy elhelyezkedjen a szabad munkaerőpiacon. Annyira specializálódott a tudása, a szakértelme, a munkakultúrája, hogy az csak az adott a területen használható. Persze harmincévesen még mindenkinek több esélye van, ötvenévesen már nem. Ők borzasztó nehezen tudnak elhelyezkedni, ha kikerülnek a rendszerből.

– Dolgozni akkor jó, ha meg lehet belőle élni. Azt állítja a kormány, például az egészségügyben dolgozók bérét rendezte. Valóban így van?

– Nem. Más arányban kapnak pénzt az orvosok és szakdolgozók. A közvetlen ellátó szolgálatot végző háziorvosi rendszerben a béremelés nem is érvényesül. De a probléma összetettebb. A napokban jelent meg a sajtóban adat az uniós átlagkeresetről és órabérről. A magyar órabér az uniós átlagnak pont az egynegyede.

– Pedig a dolgozók nem végeznek negyeddel kevesebb munkát.

– Nem ám. A magyar gazdaság teljesítménye – minden nehézség ellenére – az uniós átlagot tekintve 65 százalék fölött van, az ipari teljesítmény pedig 70 százalék fölötti. Így a 10-40 ezer forintos “bérrendezések” nem oldják meg az iszonyatos elmaradást. Egy-egy terület, egy-egy foglalkoztatási csoport látszólagos keresetnövelése csak sebtapasz, időleges és inkább politikai PR. A munkaerőpiac működését, és a magyar béreket a gazdasági teljesítmény közelébe kellene hozni. A Központi Statisztikai Hivatal szerint a versenyszféra bérátlaga tartósan magasabb, mint a közszféráé. Pedig a képzettségi szint eltérő, a közszférában magasan kvalifikált emberek dolgoznak. Gondoljunk csak az igazgatásra, az egészségügyre, vagy az oktatásra, ahol a diplomások aránya lényegesen magasabb, mint a versenyszférában.

– Erre jöhet a kormány válasza: ha kevés a fizetés, el kell küldeni embereket. Kevesebb dolgozónak magasabb bért tudnak adni.

– Ez a politika és a gazdaság hazugsága, és a sajtó tévedése. Beszéljünk tisztán a számokról. A rendszerváltás előtt a költségvetésből finanszírozott munkavállalók száma meghaladta az egymilliót. Ez, bizonyos munkakörökkel rendkívül gyorsan csökkent. Ma nincs hatszázezer teljes munkaidőben dolgozó közszolgálati munkavállaló.

– De lehet, hogy ez nem kevés. Hol van hiány?

– Szinte mindenhol. Megint adatokat lehetne összehasonlítani, de a számok nehezen értelmezhetők. Köztudott, hogy Magyarországon a foglalkoztatásra alkalmas, vagyis a 16-65 éves korosztály a legrosszabb foglalkoztatási mutatókkal rendelkezik. Ha úgy tetszik, akkor a foglalkoztatás alsó szegmenséhez tartozunk az unióban. A dolgokat az elvárt feladattól kell megközelíteni. Három területet emelek ki. Az egyik a szűkebb szakmám, az oktatás. Azt mindenki mondja, hogy az oktatás stratégiai ágazat, az a jövő. Az oktatásba beruházott minden egyes fillér kamatosan térül meg húsz év múlva. Ehhez képest az oktatás minden területén szűkíteni akarják a tanulók részvételét. Egy területen bővítenének radikálisan, a szakmunkásképzésben. Ami ugye a rendszerváltás után is átalakult, csak rosszul és rossz ütemben. De ez nem azt jelenti, hogy az érettségit adó képzés arányát kellene szűkíteni. Ráadásul úgy akarnak változtatni, hogy a szakiskolában ne minimum, hanem maximum 35 százalék legyen a közismeret. Ha azt is nézzük, hogy 18-ról leszállítják 16évre a tankötelezettséget határát, akkor mindenképpen csökken a létszám, romlik a rendszer teljesítménye. A másik terület az egészségügy. Az egészségileg problémásabb korosztály szélesebb ellátó rendszert igényelne, ami ehhez képest szűkül. Vagy nézzük meg a munkaügyi ellátó rendszert. Jelentős szűkítések történtek, miközben nyilvánvaló, hogy növekvő munkanélküliség esetén az ellátórendszer anyagi bázisát és a humánerőforrás részét is fejleszteni kellene. Minél több munkanélküli van, márpedig a statisztikai adatok ezt mutatják, egyre kiterjedtebb ellátórendszerre lenne szükség. Ez az, amivel nem foglalkoznak: először a feladatot kellene meghatározni, utána szakmai alapon lehet eldönteni, hogy ahhoz milyen intézményi rendszer, hány ember és mennyi pénz kell.

– Ön növekvő munkanélküliségről, a kormány bővülő foglalkoztatásról beszél. Mi az igazság?

– Lehet itt játszani a kifejezésekkel. Különböző hónapokat viszonyítani egymáshoz, azonos időszakokat elemezni. De az éves jelentések lezárnak egy folyamatot és megmutatják, hogy az adott évben mi volt. Ezek bizony növekvő munkanélküliséget és csökkenő foglalkoztatást jeleznek. Winston Churchill mondta, hogy annak a statisztikának se hisz, amit ő hamisított. Persze a statisztika nagyon komoly tudomány, a KSH nyilvánosságra hozott adatai korrektek. De mindenki a szándéka szerint olvassa őket. A folyamat azért egyértelmű. A munkaerőpiaci helyzet évtizedek óta rossz Magyarországon, és ez a kevés ember is egyre romló bérfeltételek mellett, Európában az egyik legalacsonyabb keresetért dolgozik. Emellett a kormány korlátozta az egyéni munkavállaló jogokat, valamint az érdekképviselet jogait is.

– Ilyen helyzetben milyen hangulatú majálisra számít?

– Kellemesre. Abban bízom, hogy az emberek megértik, róluk szól az, amit mi csinálunk. A Városligeti fasorból induló demonstráció is több ezres lesz, és a nagygyűlésünkre is nagyon sok embert várunk. Nem lehet rossz a hangulat. Egyébként a majálisnak az a légköre, melyet sokszor lekezelően sörös-virslisnek neveznek, is segíthet a jó hangulat kialakításában. Az együttműködés, a szolidaritás, és a közös küzdelem, a harag, a tiltakozás igenis összehozhatja az embereket. Ha úgy tetszik, akkor 3-4, tízezer magyar összehajol, és ha nem is tudja megváltani a világot, azért még beszélhet róla. És ez azt is jelentheti, hogy higgadtan, nyugodtan beszélgetve egy korsó sör mellett a dolgok egy rövid időre kevésbé fájnak.

Forrás: Népszava

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Júliusi EGSZB vélemények

Az európai társadalmakat már eddig is súlyosan érintette a világjárvány, az ukrán válság pedig egy újabb hatalmas sokkhatás, amelyet leginkább társadalmaink legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő tagjai éreznek meg. Az elkövetkező uniós