Varga László május elsejei beszéde
Barátaim! Tisztelt jelenlévők!
Ma a világ nagy részén történik valami. Van, ahol szabadon, van, ahol félve, a hatalom által üldözve, és van, ahol újratanulva a félelmet, még nem üldözve, még valamennyire tűrve azt, ami a mai nap igazi lényege.
Nem gondoltam a rendszerváltáskor, hogy alig két évtized eltelte után Magyarország a harmadik csoporthoz áll közelebb. A munka még nem üldözött, de már nem is szabad. A demokrácia, az alkotmányos fékek, a jogrendszer két éves átalakítása, a verseny- és a közszférás munkajogi szabályok Európában példátlan rontása még nem tette rabszolgává a munkát, de már korlátozza a szabadságát. Erről itt ma beszélni kell. Ez a mai nap mindenhol a munkáról szól. Arról a munkáról, amely mindig is az egyéni és társadalmi létezés alapja volt és marad. Arról a munkáról, amely évszázadokkal ezelőtt a döntően földhözkötött jobbágyi létből a bérmunkás létbe vitte át az embereket. A földnek és a földbirtokosoknak való kiszolgáltatottságból a tőkének és a tőkebirtokosoknak való kiszolgáltatottságba. A feudalizmusból a kapitalizmus világába. Ma ez a kapitalizmus uralja az egész világot. A kevesek kezében levő tőke, profit-maximalizáló akarata kiszolgáltatottá teszi a munkát, munkavállalók milliárdjait, a társadalmakat. Ez a globális tőke feléli a bolygót és feléli az emberiséget. Ma már nem látjuk nem, hogy unokáink, de gyermekeink jövőjét sem, és gyakran a saját holnapunk is kilátástalan. A munkahelyeink bizonytalanok, a béreink a közszolgálatokban évek óta változatlanok, de értékük 20 %-át megette az „igazságos” adórendszer, a tőkespekuláció, az infláció, a válság.
És ezzel nem törődik az állam, a kormány. Sőt! Nemzeti jelszavakat hangoztatva kiszolgáltatják a Munka törvénykönyvén keresztül a nemzet munkavállalóit a hazai és a nemzetközi nagytőkének. Rombolják a nemzeti kultúrát őrző közgyűjteményeket. Durván, és egyik percről a másikra szűkítik a színvonalas köz- és felsőoktatáshoz való hozzáférést. Kiszolgáltatottá teszik a rendvédelem, a közigazgatás munkavállalóit, az életbe lépett szolgálati és közszolgálati tisztviselői törvényben még a Munka Törvénykönyvénél is durvábban korlátozzák a munkavállalói jogokat: a szabad szervezkedést, ellehetetlenítik a tiltakozókat és szervezeteiket.
Jövőt szolgáló lépésnek állítják be a tankötelezettség csökkentését, a gyermekeink majd felét érintő szakképzés modernizációjának a zsákutcás, érettségi nélküli képzés újra tömegesítését, a közismereti tárgyak száműzését. Ezzel még kiszolgáltatottabbá, az élethosszig tartó tanulásra alkalmatlanná téve fiatalok tízezreit.
Az egészségügy ígért reformjából ma csak a dráguló gyógyszerek, a növekvő várólisták, a külföldön boldogulást kereső orvosok, szakdolgozók látszanak. Az amúgy is lyukas szociális hálót tovább szaggatják többek között a bölcsődei gondozás díjjal, vagy a segélyek tervezett utalványosításával.
Ma nincs jogbiztonság, de van egyre növekvő alaptörvény asztala, hogy elférjen a díszkiadás.
Ma nincs értelmes párbeszéd, csak növekvő megosztottság és sokasodó adók.
Ma nincs széles kompromisszumkeresés, csak látszat tárgyalás és külön megállapodás.
Ma nincs jövő! Nincs jövő? De van!
A munkavállalókat, a közszolgálatokat, a szakszervezeteket semmibe vevő, gyakran csak játékszernek tekintő hatalomnak, és az ellenzéki politikai elitnek meg kell értenie, hogy nélkülünk nincs, velünk lehet. Mert a munkavállalók tömege az igazi 2/3-os többség, nélkülük nincs működő társadalom.
A többség Ti vagytok, mi vagyunk. Azok, akik az ország különböző részein a szakszervezetekkel ünneplik május elsejét. És azok is, akik nem mertek eljönni ide, mert félnek, mert kiszolgáltatottak.
A többség mi vagyunk, a munkavállalók. A mi felelősségünk is, hogy megvédjük magunkat, a szakszervezeteinket, a demokráciát. Ehhez több józanész, együttműködés és szolidaritás kell.
Az emberek, a társadalom, a szakszervezetek, a politika kompromisszumkereső együttműködésének nincs alternatívája.
Ezt ki kell mondanunk május elsején itt a ligetben, és mindenhol, ahol még szabad a szó.
Ezt meg kell hallania és értenie mindenkinek, a politikai hatalomnak is,most május elsején és május másodikán is.
Ki kell adni a jelszót! Be a szakszervezetekbe!
Védjük meg a szervezeteinket! Védjük meg a demokráciát!
