Keresés
Close this search box.

“Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és ez nem is kevés!”

Varga László az október 1-i demonstráción elhangzott beszéde

Jó napot Honfitársaim!

Varga László vagyok. Pedagógus, vidéken élő, de hét közben Budapesten dolgozó magyar állampolgár. Jelenleg a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke. Olyan konföderáció vezetője, amelyben a közszolgálatok munkavállalóit tömörítő szakszervezetek vannak jelen. Pedagógusok, bölcsődei dolgozók, szociális munkások, művészek, népművelők, könyv- és levéltárosok, muzeológusok, kormány- és köztisztviselők, orvosok, ápolók és rendvédelmi dolgozók. Vannak közalkalmazottak, egyéb jogállástörvény hatálya alá tartozók, és vannak, akikre a Munka Törvénykönyve szabályai vonatkoznak. Egy azonos valamennyiünkben: a közösséget, az állampolgárok közösségét, hazánkat akarjuk szolgálni, ha hagyják nekünk.

Én 1995. november 15-én voltam először ezen a téren tüntetni. Azóta Budapest és az ország számos helyszínén demonstráltam. Emlékszem a téren dühös tűzoltókra, elkeseredett tanárokra, polgármesteri retorziótól tartó köztisztviselőkre, narancssárga lufik formájában elszállt igéretekre, emlékszem arra, hogy ki kellett jönnünk, mindegy hogy a tulipán, a szegfű vagy a narancs jelképezte az aktuális politikai hatalmat.

Nem új, hogy tiltakozunk. Az elmúlt 20 év kormányai, függetlenül a hatalmukat biztosító parlamenti pártok politikai jellegétől, a közszolgálatokban igazából nem láttak mást, mint nagy költségvetési tételt és fölöslegesen foglalkoztatott munkavállalók tömegét. Meg is lett mindennek az eredménye. Soha annyira kevés pénzből, és a harmincezres elbocsátás rémével fenyegetetten, soha annyira kevesen nem látták el a közfeladatokat Magyarországon, mint amennyit nekünk és az országnak 2012-re ígér a kormány. És a megszorításban, a létszámcsökkentésben, a pénzügyi szempontok mindenek-felettiségében nem érdekli a döntéshozókat, hogy működő oktatás, működő egészségügy, működő igazgatás, egyszóval működő közszolgáltatások nélkül nincs méltó polgári lét. Ezért érthető, hogy itt vagyunk, és a szakszervezetek „Akcióegysége” részeként tiltakozunk.

Tiltakozunk a közszférát megalázó nyilatkozatok, jogszabályok ellen. Tiltakozunk az indoklás nélküli elbocsátások, a szolgálati nyugdíjak, és most már úgy tűnik, hogy a teljes nyugdíjrendszer ilyen jellegű átalakítása ellen.

Tiltakozunk a Munka Törvénykönyve tervezett változtatásai miatt.

Tiltakozunk az egyeztetés nélküli rendszer-átalakítások, az ötletszerű változtatások, a munkavállalók érdekeit figyelmen kívül hagyó, és az őket képviselő szakszervezeteket kirekesztő döntéshozatal ellen.

Mi pontosan tudjuk, hogy az ország nincs, soha nem is volt könnyű helyzetben. De azt is tudjuk, hogy a rendszerváltás óta elvesztegettünk két évtizedet, mert mindig fontosabb volt a másik legyőzése a meggyőzése helyett, a vélt igazamnak a megvalósítása a minimális közmegegyezés kialakítása helyett. A párbeszédtől ennyire elzárkózó és közben álságos nemzeti konzultációkról beszélő kormány azonban eddig még nem működött Magyarországon, mint a jelenlegi. Miközben az elmúlt évi parlamenti választásokat megelőzően nagy volt a várakozás – ne legyünk szemérmesek, a mi körünkben is –, olyan nagy a csalódás, a mai hatalom társadalmi támogatottságának a csökkenése, eközben még mindig a 2/3-os parlamenti többség rosszul értelmezett bűvöletében gondolkodnak. Ezért mondta alig egy éve az azóta megszüntetett Országos Érdekegyeztető Tanács ritka üléseinek egyikén a miniszterelnök, hogy a társadalom 2/3-os támogatása azt jelenti, ők képviselik a munkáltatók és a munkavállalók érdekeit egyaránt. Úgy látszik ezért nincs szükség szociális párbeszédre, úgy látszik ezért elég a látszat nemzeti konzultáció, úgy látszik ezért lehetséges a kiválasztottakkal történő látszategyeztetés.

Nekünk ez nem elég, nekünk ez elfogadhatatlan!

Mi működő szociális párbeszédet akarunk, ahol együtt és fáradságos munkával kialakíthatjuk azokat a sokszor keserves kompromisszumokat, amitől az ország működőképes marad, és a társadalmi béke megőrizhető!

Mi demokráciát akarunk, igazságos adórendszert, közteherviselést! Szabad nyilvánosságot! Működő közszolgálatokat, kiszámítható életpályát, a lehetőségeket figyelembe vevő stabil finanszírozást, mert a közszolgálatok csak így tudják valóban szolgálni az állampolgárokat, a hazát!

Mi betartható Alkotmányt akarunk, és a mai „Alaptörvény asztalai” helyett az értelmes párbeszéd sok-sok asztalát, ahol együtt, osztozva, de nem átvállalva a döntéshozatal politikai felelősségét, dolgozhatunk hazánk jövőjéért!

Demokráciát, párbeszédet, együttműködést és szolidaritást akarunk, kérünk! Magunktól, a politikától, a kormánytól, a társadalomtól.

A költőt idézve szabadon: Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és ez nem is kevés!

Köszönöm, hogy meghallgattatok.

Elhangzott: 2011. október 1., Budapest, Kossuth tér

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Az ILO főigazgatójával találkoztunk

2024. június 20-án Gilbert F. Houngbo, az ILO főigazgatója találkozott magyar szakszervezeti konföderációk, munkáltatói szervezetek és a kormány képviselőivel. A szakszervezeti konföderációkkal tartott egyeztetésen a SZEF-et Csóti Csaba, elnök, Szűcs

A SZEF delegáltja az ILO 112. ülésén

Új társadalmi szerződés szükségessége, veszélyes anyagok a munkahelyeken, az ápolás, mint társadalmi kérdés, az alapvető jogok érvényesülése a munkahelyeken Beszámoló az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete, az ILO 2024 júniusi, 112.

Új vezetőséget választott a SZEF Ifjúsági Tagozata

2024. június 10-én SZEFIT küldött közgyűlésre került sor, ahol a megjelent delegáltak új elnököt, valamint négy fő alelnököt választottak. A hivatalos részt követően egy rövid ötletelést is tartottak a megjelentek.

EUROFEDOP Minisztériumok Szakmai Tanácsának ülése Budapesten

A Közszolgálati Szakszervezeti Szövetség (KSZSZ) szervezésében megrendezett kétnapos eseményre meghívást kapott a SZEF is. A szemináriumon különböző közszolgáltatási területeken szervezkedő szakszervezetek mutatták be sikereiket, nehézségeiket és hívták fel a figyelmet