Elvannak nélkülünk…

Herczog László, 2009–2011 közötti szociális és munkaügyi miniszter írása az OÉT megszünetetéséről a Népszabadság Vélemény rovatában

Május 27-én – természetesen pénteken –került fel a Nemzetgazdasági Minisztérium honlapjára a hír: a kormány újjászervezi az érdekegyeztetés elavult rendszerét, és egy hatékonyabb, a gazdaság és a társadalom teljes egészét lefedő új szervezetet hoz létre, amely három, eddig egymással párhuzamosan működő fórumot egyesít. „Az érdekegyeztetés rendszerére szükség van, azonban a jelenleginél sokkal hatékonyabb keretek között. Az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), a Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT), valamint a Gazdasági Érdekegyeztető Fórum (GEF) egymással párhuzamosan sok témában egymás átfedéseiként működnek.”

Május 30-án, hétfőn pedig a kormány – egyeztetés nélkül, tehát törvényellenesen – be is nyújtotta a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról (NGTT) szóló törvényjavaslatot. A parlamenti vita sem tartott sokáig: július 4-én az Országgyűlés megszavazta a javaslatot. A megszüntetés érvei között az is elhangzott, hogy az OÉT működtetése évi kétmilliárd forintjába kerül az adófizetőknek. Valójában azonban ez az összeg nem az OÉT működtetésére, hanem az érdek-képviseleti munka segítésére – képzések, szakmai rendezvények, az európai párbeszéd intézményeiben való részvétel segítésére – szolgál, bérre, működésre nem használható fel, és sztrájkalapba se tehető. Következésképpen – ha muszáj – az OÉT megszüntetése nélkül is elvonható.

De mi is volt az „egyesítendő” fórumok feladata?

Az 1988 óta működő Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) a kormány, a szakszervezeti konföderációk és a munkáltatók országos szintű érdekképviseleteinek fóruma volt. Működését törvény szabályozta, amelyet az Országgyűlés 2009. június 22-én tartózkodás nélkül, 293 „igen” és 20 „nem” szavazattal, tehát a Fidesz támogatásával fogadott el. De mint az első húsz év bizonyítja: törvény nélkül is alkalmas volt feladatai ellátására. Az OÉT tevékenysége elsősorban a kormány által előterjesztett, a munka világát érintő törvényjavaslatok megvitatására terjedt ki, vagyis alapvetően operatív fórum volt.

A Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT) 2004-ben alakult. Feladata a hosszabb távú, akár kormányzati ciklusokon is átnyúló nemzeti stratégiai célok és programok egyeztetése volt. Tagjai: a szakszervezetek, a gazdasági élet, a civil szféra és a tudományos élet képviselői. A kormány formálisan nem volt tagja a GSZT-nek, de több képviselője – állandó meghívottként – részt vett az üléseken.

A Gazdasági Együttműködési Fórum (GEF) nem is tekinthető társadalmi párbeszéd fórumnak, inkább a gazdasági miniszter tanácsadó testületeként működött.

Mi történik tehát?

Az NGTT lényegében a GSZT szerepét veszi át, amennyiben az egyházak képviselőivel kibővítik a GSZT-t (és persze új nevet adnak neki), az OÉT-t pedig megszüntetik. Ez azért probléma, mert ellentétben a kormány állításával, az OÉT és a GSZT nem párhuzamosan működő fórumok: feladataik – mint az előbbiekből kiderül – világosan elkülönültek, egymással nem helyettesíthetők. Következésképpen az OÉT korábbi feladatai ellátatlanok maradnak. Jogosítványai – az új mamut fórum funkciói között elolvadnak, hiszen a kormányzati cselekvés befolyásolására lényegében nincs lehetőség.

Az OÉT-törvény objektív kritériumokat határozott meg, amelyek teljesítése esetén az érdekképviselet az OÉT tagja lett, függetlenül attól, hogy erről bárkinek – ideértve a kormányt is – mi a véleménye. Az NGTT ezt az elvet lényegében csak a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseletekre alkalmazza, a tudomány képviselői esetében a törvény tételesen felsorolja a jelölő szervezeteket, a civil szervezetek és az egyházak képviselőinek kijelölését pedig külön törvényre bízza. Aggodalomra a kormány eddigi gyakorlata adhat okot, hiszen tárgyalópartnereit maga szereti kiválasztani a hozzá lojális szervezetekből, illetve személyekből. Szólni kell a kormány szerepéről is: az OÉT-nek a kormány egyenjogú tagja volt, az NGTT-ben csupán állandó meghívottként, tehát szavazati jog nélkül vesz részt.

Mondhatják, hogy a kormány a törvényjavaslatait az NGTT elé fogja terjeszteni, csakhogy a kormány rendszert csinált az egyeztetés nélküli, törvénytelen törvény-előkészítésből, magát az NGTT-törvényt is így terjesztették az Országgyűlés elé. A „fülkeforradalom” után „természetesen” minden egyeztetés nélkül vitték az Országgyűlés elé a munka törvénykönyve módosításait és más munkaügyi törvényeket is.Miért tenne eztán másképp? Az NGTT-be bevont szervezetek egy része egyébként is csak közvetetten érintett a munka világában, a testület összetétele nem hatékonyabbá, hanem áttekinthetetlenebbé teszi az egyeztetést, egy nagy létszámú fórum eleve kevéssé hatékony.

Az OÉT feladata volt a foglalkoztatással összefüggő jogszabályok egyeztetése is, sőt itt született megállapodás a minimálbérről. Ez a világ fejlettebb térségeiben a szakszervezetekkel és a munkáltatókkal együtt történik, ebben más szervezeteknek nincs helyük.

Az EU egyébként élesen megkülönbözteti a csupán a munkáltatók és a munkavállalók szervezeteivel lefolytatott kétoldalú (autonóm) párbeszédet, a kormány részvételével történő háromoldalú (tripartit) tárgyalásokat és a civil szervezetek bevonásával megvalósuló sokoldalú konzultációt (civil párbeszéd). Az utóbbiban soha sem tárgyalnak munkaügyi és bérkérdésekről.

A kérdés úgy is feltehető: képes-e egyáltalán a Fidesz és kormánya az együttműködésre? Az eddigi tapasztalatok ijesztőek. Mintha nem is értenék: mit jelent az egyeztetés. Az elmúlt egy esztendőben sorozatosan nyújtottak be törvényjavaslatokat előzetes egyeztetés nélkül. Vagy arra hivatkoztak, hogy még nem döntött a kormány, vagy arra, hogy már döntött. A tervezetek véleményezését konzultációnak nevezik.

Az OÉT-ben a soros elnöki értekezleteken beszélték meg a következő ülés napirendjét. A mostani kormány – ha találkozik az érdekképviseletekkel – egyedül határoz a találkozó időpontjáról és témájáról, és azt is szereti eldönteni, kit hív meg: lehetőleg a hozzá lojális szervezetek képviselőit. Ez így, mint a rendvédelmi szervezetekkel folytatott tárgyalások is bizonyítják, nem működik.

A párbeszédtől és a nyilvánosságtól való irtózást tükrözi a média kezelése is az egyeztetéseken. Az OÉT ülése a média számára nyilvános volt.

Az OÉT megszüntetésével elveszni látszanak azok a jogosítványok –mindenekelőtt a legfontosabb gazdasági és munkaügyi jogszabályok egyeztetése –, amelyeket eddig gyakorolt. Másfelől viszont tökéletesen illik az autonómiák elleni általános támadásba: az autonómiák (ellensúlyok, fékek) megszüntetése, vagy elfoglalása lojális személyekkel, illetve jogkörük korlátozása. Pedig az OÉT-nek nem volt vétójoga, nem voltmódja a kormányzati intézkedések megakadályozására. A szociális partnerek legfeljebb tiltakozhattak. Úgy látszik, ez sem tolerálható.

Az OÉT megszűnésével olyan fórumtól búcsúzunk el, amely egy sajátos politikai kultúrát, a konszenzuskeresésen alapuló döntéshozatalt jelenítette meg. A konszenzuskereső politikai kultúra vesztésre áll, helyette a konfrontációs politikai kulturálatlanság korát éljük.

Forrás: Népszabadság

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Svéd delegáció fogadása

Budapestre látogatott a Saco-S, azaz a svéd központi közigazgatásban dolgozók szakszervezete. Kollégáink közel 3000 taggal, 60%-os szervezettséggel bírnak az államigazgatásban. A SZEF elnöke és irodavezetője mellett a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége

SZEF workshop vezetőknek

A legkitartóbb kollégák már az 5. ciklusban járnak a SZEF oktatási programjában. Most 2 napos workshop keretében szakszervezet történelemmel, társadalomismerettel, a szociális Európa intézményvével ismerkedtek és a klíma/válságon gondolkodtak közösen.

Szeptemberi EGSZB vélemények

Sürgős intézkedéseket kell elfogadni az uniós polgárokat és fogyasztókat fenyegető energiaszegénység megelőzése és kezelése érdekében. Az EGSZB szeptemberi Plenáris ülése által elfogadott állásfoglalás és érdekesebb vélemények Az energiaszegénység kezelése és