A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete kéri a 2010. évi országgyűlési választásokon induló pártokat, hogy programjukba építsék be a kultúra következetes fejlesztésének tervét, tegyék stratégiai ágazattá…
A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) kéri a 2010. évi országgyűlési választásokon induló pártokat, hogy programjukba építsék be a kultúra következetes fejlesztésének tervét, tegyék stratégiai ágazattá a kultúra egészét, adjanak kiemelt szerepet a közösségi kultúra építését végző intézményrendszernek és művelődési közösségeknek.
Lehet-e értékalkotó, a társadalmat egységben tartó, közösen, következetesen, a közért létrehozott kultúra nélkül a nemzet legsúlyosabb gondjain enyhíteni?
Nem lehet, ahogyan nem lehet ezt képviselő, szakmaiÂlag megalapozottan és összehangoltan cselekvő intézményrendszer nélkül sem. A viszontagságos körülmények között is mindig fenntartott kulturális fejlődés éppen Magyarország szabad és demokratikus országgá válását követően akadt meg, sőt visszájára fordult. Hihetetlenül gyorsan szakadt szét a magyar társadalom a gazdagok, (az egyre súlyosabb gondokkal magukat még a kulturált létben tartó) középosztálybeliek és a szegények kasztjaiÂra. Az elmúlt fél évszázad nem alakított ki egészségesen megtartó rétegkultúrákat és természetes védekező mechanizmusokat, ezért a közönség legalantasabb igényét is készséggel kiszolgáló globális média és szórakoztatóipar akadály nélkül tarolhatta le a megtartóerőt adó, értékeket hordozó kultúrát.
A globális folyamatok kedvezőtlen hatásainak ellensúlyozására semmiféle terv nem született, az elmúlt húsz év kormányzati kulturális tevékenységét látványos, de nem maradandó hatást gyakorló akciók szervezése és a változatos módon való téblábolás jellemezte, semmiképpen sem a céltudatos előre haladás.
Húsz éve folyamatosan egyre gyengébb támogatást kapnak a közgyűjtemények és a közművelődési intézmények, emiatt nagy arányban lerongyolódtak, miközben szakembereik a legrosszabbul fizetett közalkalmazottként szakmai becsületből próbálnak helytállni.
Olyan kulturális politikára van szükség, amely ezt a stratégiai ágazatot alkalmassá teszi arra, hogy közösségi élménnyé formálja a mai modern és hiteles nemzeteszményt, hatékonyan hozzájáruljon a súlyos társadalmi gondok orvoslásához, ezen belül elsősorban a kulturális egyenlőtlenség és a kirekesztettség csökkentéséhez.
A magyarság egy évezrede úgy részese Európa kultúrájának, hogy értékeinek átvétele és az általa való gazdagodás közben is megőrizte keleti eredetű nyelvét, hagyományait, sajátos arculatát. A válságok, a vészek, a szétszakítottságok idején a kultúránk volt az, ami a megtartott minket.
Megjelent: Magyar Hírlap, 2010. január 22. (14. oldal)
