Az MKKSZ Akadémia 2009. évi programsorozatának záróeseménye
A Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) által életre hívott Akadémia több állomásból álló rendezvénysorozatának zárására 2009. december 8-án (kedden) az Országház impozáns Főrendiházi termében került sor.
A meghívott előadók – aki egytől egyig a magyar közigazgatás meghatározó személyiségei és elismert szakértői – egy jobb és hatékonyabb közigazgatás megteremtésének lehetőségét próbálták felvázolni különböző nézőpontból a nagy számú érdeklődőnek.
Fehér József, az MKKSZ főtitkára köszöntése után Mandur László, az Országgyűlés alelnöke nyitotta meg a konferenciát. Mint mondta: igény van egy magabiztos „közhadseregre”, amely állampolgár-központú és vállalkozóbarát is egyben. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, a közszféra iránti bizalom helyreállítása az egyik legfontosabb feladat.
A nyitószavak után Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke Korszerű és modern államháztartás a kihívások és az el nem kerülhető reformok tükrében című előadását a rendszerváltás utáni időszak modellkeresési kísérleteinek bemutatásával kezdte. Az elmúlt évek reformjainak és a mostaniaknak véleménye szerint közös baja az, hogy céljaik már az induláskor is homályosak voltak és most is azok, valamint nem volt/van meg mögöttük a társadalmi támogatottság. Miközben az állam ellátási kötelezettségére építő közszolgáltatások változatlanok maradtak az évek során, hazánk európai uniós csatlakozásával sokat változott a minket körülvevő környezet, feltételrendszer. A közös valuta átvételének jövőbeni terve kötelezővé teszi számunkra a maastrichti kritériumok maradéktalan betartását, a lisszaboni folyamat pedig versenyképesebb gazdaságot követel meg az uniós tagállamoktól. Ehhez pedig átláthatóbb, korszerű (a kor követelményeinek megfelelő) és modern, előremutató államháztartásra van szükség. Az elkövetkező években számos kihívás áll előttünk:
- elöregedő lakosság mellett biztosítható szociális rendszer
- a transznacionális pénzügyi központok befolyásolják az egyes államok cselekvési szuverenitását
- a jelenlegi pénzügyi-gazdasági válság kezelése
Az ÁSZ elnöke szerint ma Magyarországon a közmegegyezés hiánya a legnagyobb akadálya a nagyobb és átfogóbb reformoknak. Feltétlenül szükséges az állami funkciók meghatározása, illetve a célok és eszközök összhangját megteremtő rendszer létrehozása. Meg kell újítani technikailag a költségvetés tervezését, át kell állni a programalapú tervezésre, emellett pedig szükséges a közpénzügyi menedzsment modernizálása is.
Utána Dr. Stumpf István, volt kancelláriaminiszter és a Századvég Alapítvány elnöke Eszmény vagy álom? Gondolatok a jó közigazgatásról, valamint a felelős kormányzásról a kihívások, valamint az előretekintés jegyében címmel tartott előadást, amelyet azzal kezdett, hogy a tradicionális államszerep válságban van. Manapság az államoknak kevesebb beleszólási lehetőségük van a nemzetközi folyamatokba (dereguláció egyre több területen), s a civil társadalom is átvett feladatokat az államtól (közszolgáltatások kiszervezése). Az utóbbi években kétféle megoldási kísérlet született a válság leküzdésére:
- államközpontú
- társadalomközpontú
A neoliberális szemlélet meghaladásaként egyre több közgazdász, társadalomtudós (Francis Fukuyama, Milton Friedman) hangsúlyozza az államépítés fontosságát.
Magyarországon azonban jelenleg az a legfőbb probléma, hogy nincs konszenzus arról, hogy pontosan mit is várunk az államtól. A piaci logika, amely alapvetően a profitmaximalizálásra épít, nem helyettesítheti az államit, amelynél a fő szempontok a méltányosság, a szolidaritás és a közjó. Stumpf szerint az állam egyik fő feladata, hogy megteremtse az egyensúlyt a piac törekvései és a társadalom igényei között. A 80-as években népszerűvé váló, ám azóta számos hibája miatt egyre inkább elvetett New Public Management-nek új alternatívja akadt: a neoweberi állammodell. Ebben az állam erős (érvényt szerez az állami normáknak), aktív (kiegyensúlyozó, cselekvő, beavatkozó), intelligens, ámde korlátozott (a piacok és a hatalom megosztása által). Bevonja a civil szféra képviselőit is a központi döntés-előkészítési folyamatba, ezen túl polgárbatár és szolgáltatás-orientált, s fontos számára a köztisztviselői kar megerősítése és minőségi továbbképzése.
Dr. Kilényi Géza professzor úr a jó közigazgatás eszményét a méltó közigazgatási eljárás és elbánás felöl közelítette meg, bepillantást nyújtva a Ket elfogadásához vezető rögös folyamatba. Habár már 51 éve dolgozik a magyar közigazgatásban, elmondása szerint ennyire elbizonytalanodottnak és szétziláltnak még soha nem látta a szférát. Úgy látja, hogy manapság „zéró kormányzás” folyik, ami azt jelenti, hogy a jogszabály-előkészítés érdemi része az egyes minisztériumoknál folyik, ami a professzor úr szerint nagy hiba. Hogy ezt alátámassza, elmondott pár példát. A közigazgatási hatósági eljárás tervezetének elkészítésével megbízott kodifikációs bizottság (amelynek Kilényi is a tagja volt) által összeállított törvényjavaslathoz a tárcáktól beérkezett észrevételek tudatlanságról árulkodtak. A minisztériumi struktúra átalakítása után az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz került a javaslat kidolgozásának feladata, azonban számos eltérés mutatkozott az eredeti és az IRM-es javaslat között.
Az eredetiben a közérthetőség volt a fő szempont, azonban az ezt segítő részek a végső tervezetből kikerültek. A kodifikációs bizottság által készített változatban megpróbálták a lehető legjobban megkönnyíteni az ügyfél és a hatóság közti eljárást, valamint megpróbálták ügyfélorientálttá és szolgáltatóvá tenni a közigazgatást az öncélú hatalomfitogtatás helyett. A bizottság nem változtatott volna a korábbi szabályozásokban is meglévő és bevált, köztudatba már beivódott részeken, azokat beemelték volna az új tervezetbe is, míg a minisztérium egy teljesen új törvényt alkotott.
Dr. Vass László, a Budapesti Kommunikációs Főiskola rektora az OECD egyik közigazgatást érintő, európai szintű vizsgálatáról mesélt, amelyben ő is részt vett mint szakértő. A nemzetközi szervezet megállapításai szerint az európai szinthez képest is nagyon átpolitizált hazánkban a közigazgatás. Érdekes kettősség, hogy míg a magyar köztisztviselők attitűdje fejezi ki a leginkább az uniós alapelveket, addig a hazai közigazgatási gyakorlat áll az egyik legmesszebb az európaitól. Amennyiben egy átpolitizált közigazgatási és politikai rendszerben jelennek meg az üzleties menedzseri reformkísérletek, ez azt a veszélyt rejti magában, hogy a decentralizáció során zsákmányrendszer alakulhat ki, amely tovább bénítja az állam működését.
A szünet után Dr. Máthé Gábor, a Magyar Jogász Egylet elnöke intézménytörténeti szemszögből közelítette meg a jó közigazgatás eszményét. A Magyary-iskola máig ható érékei alapján vizsgálta meg a jelenlegi rendszert. Nemzetközi kitekintésben a jogtörténész professzor három válságkezelési modellt különített el:
- módosított neoliberális modell: növekvő állami szerepvállalás mellett a bankok ellenőrzése fokozottabbá válik, azonban a perifériákon továbbra is a neoliberális vonal érvényesül
- összeomlott, multipoláris világ: a multikulturális intézmények reformja jellemzi a fejlesztő állammodellel a középpontban, miközben az államok a globalizáció koordinálására törekednek
- szociális modell: német típusú jóléti állammodell, amelyben a főprioritások a munkahely-teremetés, a szociális jogok, valamint a foglalkoztatás növelése
Jelenleg Magyarországon az állami szervek sokszor nem joghoz kötötten működnek, ezért a politikának önmérsékletet kellene gyakorolnia. Szükség lenne az alkotmány és a szervezetrendszerek újragondolására is, s igény lenne az önálló közigazgatási bíróság megteremtésére is.
Dr. Dudás Ferenc, a KözigPress főszerkesztője, aki elmúlt években az MKKSZ szakmapolitikáért felelős szakértője is egyben a közigazgatási minimum szükségességét boncolgató előadását egy Von Hayek-idézettel kezdte: „a kormányzás a lehető legkisebb rossz elkerülésének a művészete”. S ebben – tette hozzá Dudás – a kormány segítségére a közigazgatás van. A jó kormánynak van víziója és ennek megvalósításában a legfontosabb támasza a közigazgatás kell hogy legyen. Hibának nevezte a közigazgatási államtitkári tisztség megszűnését, mivel ő tudta összefogni az egyes minisztériumoknál folyó közigazgatási munkát. Sajnálatát fejezte ki, hogy az elmúlt években leértékelődött a közigazgatási szaktudás, szakértelem, azonban a jogalkotás során szükség van egy szakmai minimumra a közszférában is. Az államnak és a társadalomnak is be kell látnia, hogy a közigazgatás is versenyképességi tényező, így minél jobb a szféra teljesítőképessége, annál jobb az országnak.
Zárásként Dr. Kiss Sándor, az MKKSZ első elnöke foglalta össze a szakszervezet elmúlt 20 évét. Meglátása szerint csupán a benne dolgozókon múlik, hogy a közigazgatás – bár sokak szerint évek óta elérte a kritikus határát, de – még működik. Minél hamarabb fel kell mérni a szféra hatás- és feladatkörét, illetve az ehhez tartozó humánpolitikai viszonyokat. Többéves, ciklusokon átívelő stratégia elfogadását sürgette, s hozzátette: az MKKSZ 20 éves fennállása alatt folyamatosan síkra szállt a közigazgatás átgondolt, a munkát fejlesztő reformjáért. Ehelyett azonban a személyi és dologi kiadások visszafogását, a szervezeti struktúra ötletszerű átalakítását jelentő reformokat foganatosítottak az egymást váltó kormányok.
Érdekességként felelevenítette, hogy az 1930-as évek válsága után is hasonló megoldási kísérletek születtek, mint ma (olcsóbb és kisebb állam eszménye, önkormányzati feladatok központi szintre telepítése).
Változtatni kell azon a szemléleten is, hogy a közigazgatásra a társadalomban mint a rossz hatalmi döntések megjelenítőjére tekintenek. A közszféra sztrájklehetőségeinek korlátozása is átgondolásra szorul, hiszen a jelenlegi jogtalan és rossz helyzet kapcsán alkotmányossági aggályok is felmerülnek.
A rendezvényt lezárandó Fehér József összefoglalta a rendezvénysorozat 2009-es eseményeit: az MKKSZ Akadémia 10 rendezvényt tartott 5 helyszínen, amelyen több mint 2000 közszolgálatban dolgozó tisztségviselőjük hallgathatta meg 15 előadó különféle témákat körüljáró előadásait. Végül megköszönve a jelenlévők részvételét a konferenciasorozat utolsó eseményén kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánt valamennyiüknek.
Budapest, 2009. december 8.
