A közszolgálat munkajoga – a múlt kérdőjelei, a jövő esélyei

2009. november 25–én a Magyar Munkajogi Társaság és a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete tartott közös konferenciát…

2009. november 25–én a Magyar Munkajogi Társaság és a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete tartott közös konferenciát „A közszolgálat munkajoga – a múlt kérdőjelei, a jövő esélyei” címmel az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának patinás Dísztermében. A munkajogi akadémián résztvevők a magyar közigazgatás múltjába, jelenébe és várható jövőjébe kaphattak betekintést különböző szemszögekből.

Prof. Dr. Radnay József egyetemi tanár és a Magyar Munkajogi Társaság elnöke konferenciát megnyitó szavai után Prof. Dr. Verebélyi Imre, a Magyar Közigazgatási Kar elnöke „Közszolgálat és jogpolitika” címmel tartott előadást. Mint mondta: a közszférának más a logikája, mint a magánszektornak, hiszen míg a magánszférában a tulajdonos stabil és a munkavállalók változnak, addig a közszférában a politikai vezetés a változó elem, míg a közigazgatás személyi állománya jó esetben állandó.

A közigazgatás kétféle modelljét vázolta fel a jelenlévőknek.

1. karriermodell: ebben a közigazgatási pozíció egy életpályát jelent, amelyben különféle automatizmusok érvényesülnek az előrelépésben, s nincs helye a politikai mérlegelésnek. Az 1980-as évek válsága azonban véget vetett ennek az Európában és a világ több más országában is addig népszerű modellnek, s egyre inkább a meglévő státuszok leépítése és a határozott idejű, rugalmas foglalkoztatási formák kerültek előtérbe a közigazgatáson belül.

2. New Public Management: ez már egy sokkal rugalmasabb rendszer, amelyben a főszerep a hatékonyságnak jut.

Az OECD azonban vizsgálatai, elemzései nyomán arra jutott, hogy mindkét modell egyenértékű, s valójában egyik sem valósult meg tiszta formájában az egyes államokban, hanem mindenki a nemzeti sajátosságainak figyelembevételével alkalmazta az egyes elemeket.

A nemzetközi kitekintés után a magyar közigazgatási rendszert vette górcső alá, megvizsgálva annak három alapproblémáját. Ezek:

1. A jogállamiság súlyosan sérül benne, mivel politikusok sokszor mindenféle kontroll nélkül nevezik ki, minősítik vagy küldik el a köztisztviselőket.

2. A korrupció igen erőteljesen érvényesül a rendszerben, aminek okai között megtalálhatjuk a közigazgatásban dolgozók nem megfelelő bérezéséből adódó egzisztenciális bizonytalanságot.

3. A karriermodellre jellemző hatékonysági probléma a magyar rendszernek is sajátja.

Az előadáshoz hozzászólt a jelenlévő Vadász János a közszolgálati reformért felelős volt kormánymegbízott is, akinek a nevéhez fűződik az egységes közszolgálati jogállási törvény tervezetének kidolgozása. A korábban szakszervezeti vezetőként tevékenykedő Vadász arra próbált rávilágítani, hogyan próbálták akkoriban kollégáival összeszedni a külföldi gyakorlatok közül a magyar nemzeti és történelmi sajátosságokhoz leginkább illeszkedő elemeket, és egy koherens rendszert kidolgozni.

Fehér József, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének főtitkára a közszolgálat munkaügyi kapcsolatairól beszélt – szakszervezeti szemmel nézve. Legfontosabb kérdésként a szabályozás megoldatlanságával kezdte: vajon szükség van-e egy egységes közszolgálati törvényre. Mint elmondta: a szakszervezetek nem akadályozták meg soha egy egységesebb elvű, tartalmú és szerkezetű szabályozás kialakítását, mivel a közigazgatásban dolgozókra vonatkozó szétaprózódó törvények és rendeletek az érdekvédők számára is nehéz helyzetet jelentenek. Az egységes szabályozás megszületése előtt azonban szükséges lenne olyan alapfogalmak tisztázása is, mint például: mit értünk közszolgálat alatt, vagy hogy ki a munkáltató.

A jelenlegi rendszerben az intézményekkel is problémák vannak, mivel eltérő hatékonysággal és egymással nem mindig összhangban működnek. Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács vált a csúcsszervé, ám emellett például az ágazati-tárcaszintű érdekegyeztetés kiüresedett mára.

A kollektív alkukötés kapcsán megemlítette, hogy a közszolgálat jelenleg nincs megfelelő alkupozícióban a magyar társadalmon belül sem, mivel az az általánosan kialakult nézet (annak ellenére, hogy ez nem igaz), hogy a szféra a központi költségvetésből több forrást visz el, mint amennyit megtermel.

A konfliktuskezelésben alapot teremtő sztrájktörvényről minden szakértőnek az a véleménye, hogy elavult és sok ponton korrekcióra szorul, valamint az is elfogadhatatlan, hogy kizárja a döntőbíráskodást a közigazgatásból.

Az ebédszünet után Dr. Tánczos Rita, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság bírája ismertetett pár jogesetet, s a hozzájuk kapcsolódó bírósági ítéleteket, valamint azok magyarázatát, a jelenlévők számára megvilágítva ezzel kissé a munkaügyi bíráskodás rendkívül összetett világát, valamint a közszolgálati szabályok bírósági alkalmazását.

A záró előadást Dr. Horváth István címzetes egyetemi docens és a Magyar Munkajogi Társaság titkára tartotta „Mit ígér a múlt – javaslatok a közszolgálati szabályozás megújítása” címmel. A történelmi kitekintésekben, összehasonlításokban bővelkedő előadás rámutatott azokra a szabályozási anomáliákra, amelyek sokszor már évtizedek, adott esetben évszázadok óta a magyar közigazgatás sajátjai, azonban számos pozitív, ám elfeledett példát is lehetett hozni a rendszerváltás előtti mintegy 150 év gyakorlatából.

Ezután az előadó a köztisztviselők és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt hasonlította össze több szempontból, úgy mint: személyi hatályuk, munkaügyi kapcsolatok, a jogviszony stabilitása, illetményrendszer.