Összefoglaló az Országos Érdekegyeztetõ Tanács 2009. november 12-i üléséről
Az Országos Érdekegyeztetõ Tanács 2009. november 12-i ülésén a megkezdett, 2010. évi bértárgyalást folytatták tovább az oldalak, amelyen Varga László SZEF-elnök szót emelt a közszolgálatból kiszervezettek érdekeiért.
A 2010. évi bértárgyalás újabb fordulóját a kormány képviseletében Csizmár Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára nyitotta meg, aki felajánlotta az oldalaknak, hogy készek modellszámításaikat a felek rendelkezésére bocsátani a további egyeztetésekhez. Valamint elmondta, hogy a héten elküldtek az oldalaknak egy tervezetet, amely konkrétumok nélkül, nagyvonalakban összefoglalja, minek kell benne lennie a majdani megállapodásban, azonban ez nem tekinthetõ a kormány javaslatának, pusztán a tárgyalások elõsegítése céljából állították össze.
Pataky Péter MSZOSZ-elnök és a napirendi pont oldalszóvivõje elmondta, hogy az idõ rövidsége miatt nem tudtak még egységes oldalálláspontot kialakítani a tervezettel kapcsolatban, azonban – a munkaadói oldal szándékával ellentétben – elengedhetetlennek tartják, hogy a bérajánlásnál ne csupán szöveges körülírás legyen a végsõ megállapodásban, hanem egy konkrét szám is.
A munkáltatók nevében a napirendi pont szóvivõjeként Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára felolvasta – és az ülésen a szakszervezeti és a kormányzati oldal képviselõinek ki is osztották – a munkáltatói oldal által elkészített megállapodás-tervezetet, amely megerõsítette az oldal korábbi álláspontját. A minimálbér mértékét továbbra is 73 ezer forintban szabnák meg, míg a garantált bérminimumot nem emelnék jövõre. A bérajánlásnál pedig továbbra sem határoztak meg konkrét számot.
Pataky Péter új elemnek nevezte a munkáltatói tervezetben, hogy a gazdasági környezet leírásában megjelent a várható foglalkoztatottsági mutatókra való utalás. Ezzel a munkavállalói oldal is egyet tud érteni.
Arra azonban felhívta a figyelmet, hogy a bérköltségi forrásoldalnál alapvetõ megközelítési különbségek vannak az oldalak között, hiszen a járulékváltozásoknak köszönhetõen jelentõs többlet marad a munkáltatóknál. Ezen kívül – korábbi álláspontjukhoz ragaszkodva – továbbra sem értenek egyet a bérajánlás mértékének szövegszerû leírásával, a 73 ezer forintos minimálbér-javaslattal, valamint a garantált bérminimum mértékének változatlanságával.
Varga László, a Szakszervezetek Együttmûködési Fórumának elnöke hozzátette: a SZEF és az ÉSZT határozott kérése, hogy a közigazgatási jogállási törvény hatálya alól kiszervezett, de közfeladatot ellátó munkavállalókra való utalást tartalmazzon a megkötendõ megállapodás, miszerint a náluk lefolyó bértárgyalásoknál is az OÉT-megállapodás legyen az irányadó.
Főként az egészségügy, a közművelődés és a szociális ellátás területén az elmúlt években néha komplett intézmények dolgozói kerültek a Munka Törvénykönyve hatálya alá, ezért a helyi tárgyalások elõsegítése céljából kérik a kiszervezettekre vonatkozó mondat beépítését a megállapodás szövegébe, amely orientálná a munkaadókat, s így segítené a munkavállalók érdekeinek érvényre juttatását.
Csizmár Gábor válaszában elmondta, hogy az OÉT-en születő megállapodás alapján elkészülõ jogszabály fõszabály szerint minden munkavállalóra vonatkozik majd, ám a kormány az oldalak errõl való konszenzusa esetén nem zárkózik el a javasolt mondat beemelésétől.
Dávid Ferenc szóvá tette, hogy a kormány a munkáltatói járulékok csökkentése mellett hozott pár számukra kedvezõtlen jogszabályt is, egyebek mellett a rehabilitációs járulék emelését és a cafeteria megadóztatását említette. Ezért nem értenek egyet a szakszervezetek azon alapvetésével, hogy a munkaadóknál jövõre jelentkezõ járulékcsökkentést automatikusan átforgassák béremelésbe, mivel az oldal véleménye szerint az itt keletkező esetleges pluszbevételbõl beruházásra, fejlesztésre kell fordítaniuk a vállalkozásoknak.
A munkaadói tervezetre reagálva Csizmár Gábor nem ellenzi, hogy a foglalkoztatási adatok alakulására való utalás megjelenjen a megállapodásban, azonban szerinte a foglalkoztatási prognózisok módszertana ehhez nem kellõen megalapozott. Azonban a kormány nyitott arra, hogy bármely mutató, amely az oldalak szerint adekvátan leírja a gazdasági helyzetet és környezetet, bekerüljön a megállapodás szövegébe.
A kialakult vita során a szakszervezeti oldal kitartott azon véleménye mellett, hogy a munkáltatóknál jövõre jelentkezõ forrásbővülést nem lehet nem figyelembe venni a bérekrõl folyó tárgyalások során. A rehabilitációs járulék kapcsán pedig arra kérték a helyi szakszervezeti tisztségviselõket, hogy a helyi bértárgyalások során ennek a járulékformának a növekedését is vegyék figyelembe.
Borsik János, az Autonómok elnöke azt javasolta, hogy bruttó béremelés helyett a reálkeresetekhez igazítsák az emelés mértékét, így kompenzálni lehetne a felsõbb jövedelmi kategóriákban az adójogszabályok változása miatt jövõre keletkezõ pluszt úgy, hogy ez kedvezõen érintse az alsóbb kategóriákban keresõket. Az effajta megközelítési mód a jelen helyzetben talán közelebb vihetné az oldalakat a megállapodáshoz. Borsik János a 1,5 százalékos reálbér-növekedést nevezte meg kiindulópontnak valamennyi jövedelmi kategóriában, függetlenül attól, hogy ez majd béremelés vagy adóváltozás formájában fog manifesztálódni az egyes munkavállalóknál. Valamint arra is emlékeztette a munkáltatókat, hogy a helyi tárgyalások – amelyek során több helyen is igazodnak az OÉT-en születő megállapodáshoz – konkrét számot várnak a béremelés mértékére, nem szöveges körülírást.
A munkaadók azonban szívesebben tárgyalnának a bruttó számokról.
A kormányzat képviselõi – a tárgyalás további folytatását elõsegítendő – rámutattak, hogy a modellszámításaik között megtalálható a szakszervezeti oldal által említett 1,5 százalékos reálbér-növekedési számítás, amely leírható bruttó béremelés formájában is különbözõ bérkategóriákra lebontva. A kormány egy adott reálbér-szintben való megállapodás után segít azt átfordítani bruttó számokra, amely forma Csizmár Gábor szerint is jobban tudja orientálni a helyi tárgyalások résztvevőit.
