Ez ment, az jön: egészségügyi szakszervezet a SZEF-ben

Elegük lett Cser Ágnesbõl, új csapatot alapítottak

Egyáltalán nem célunk az EDDSZ gyengítése, mert már ma is rendkívül gyenge korábbi önmagához képest – mondja Fehér József. A Szakszervezetek Együttmûködési Fórumá­nak alelnöke szerint egy ágazati szervezet sorvadásával az érdekvédelem egésze gyengül. Óv attól, hogy egy új egészségügyi szakszervezet esedékes felvételét a SZEF-be bárki is ellenlépésnek tartsa azért, mert az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete a SZEF közösségének búcsút intve a Ligába kérte felvételét.

Az EDDSZ azonnali kilépést tudató közlését a SZEF ügyvivõi testülete úri módon tudomásul vette – mondja Fehér József alelnök –, eltekintett alapszabályának a félévnyi, tagdíjfizetéssel járó várakozást elõíró pontjától is. Úgy fogalmaz: a testület tagjai bár rendkívül sajnálják, hogy ez az esemény bekövetkezett, de fellélegeztek, mert véget vet az öncélú, személyeskedõ cívódásnak, erõsödik a SZEF egysége. Bajnak tartaná, ha nem így lenne, s az eddigi vádaskodás, magáért való konfrontálódás ezentúl az EDDSZ vezetõi által kinézett másik szövetség felõl érkezne. „Ez azt a megtévesztõ érzetet kelthetné, hogy egy másik konföderáció harcosabban képviseli az egészségügyi dolgozók érdekeit – véli Fehér József. – Csak hát az EDDSZ azoknak a feladatoknak az elvégzését, a követeléseknek az érvényesítését kérte számon a SZEF-tõl, amelyek neki lettek volna a feladatai. Hiszen az ágazati szakszervezetek vesznek részt például az ágazati bérviszonyok alakulását tárgyaló egyeztetõ fórumokon, az általuk létrehozott konföderáció nem vonhatja magához a feladatot. Ha ezentúl a Ligából folytatódna az acsarkodás, az nem szolgálná a szakszervezeti mozgalom egységesülését, ami egyébként a Liga célja is, ennek jegyében csábít át ágazati szakszervezeteket más tömörülésekbõl.” Megjegyzi, a kilépés bejelentése óta eltelt idõszak is azt mutatja, hogy nem az érdekképviselet érdemi ellátása az igazán fontos az EDDSZ mai vezetõinek, hiszen Cser Ágnes, az elnökük, azóta sem jelenik meg az Országos Közszolgálati Egyeztetõ Tanács ülésein. Pedig képviselnie kellett volna a kiszervezett egészségügyi dolgozókat a sztrájkbizottság és a kormány tárgyalásain, mert neki van erre mandátuma, neki vannak ehhez információi. Távolmaradásával a 2010. évi keresetkompenzáció­val kapcsolatos tárgyalás erre a körre nem terjedhetett ki.

Ha nem értett egyet az EDDSZ-ben folyó érdekvédelmi munkával, miért nem avatkozott be a SZEF? Mert nem teheti – derül ki az alelnök válaszából. Nem ritka, hogy az összes közszolgálati munkavállaló érdekeire tekintettel lévõ szövetségi nézõpont eltér az egy-egy ágazat dolgozóit kép­viselõ szakszervezetétõl, de nem konfrontálódnak, engedik érvényesülni a szakmai kérdésekben otthonos szakszervezetet. „A SZEF rendszeresen kritizálta az egészségügy ellehetetlenülési folyamatát. Azt viszont nem tudtuk elfogadni, hogy az EDDSZ minden esetben a totális tagadás álláspontjára helyezkedett. Az ágazati érdekellentéteket csak konfrontációval próbálta megszüntetni, ami nyilvánvalóan a konstruktivitás hiányából adódott. Ez viszont sikertelenségek halmazához vezetett, majd bûnbakkereséshez. A SZEF lett az, ami Cser Ágnes számára a személyes kudarc színtere volt. Hiszen néhány évvel korábban sokan még benne látták a következõ elnök személyét, aztán a 2007-es tisztújításkor már az alelnökségét sem tudta megõrizni. Õ pedig józan önvizsgálat helyett a SZEF lejáratásába kezdett – értelmetlenül, hiszen a szövetségbe szabadon beléphet, s ugyanígy távozhat bármelyik szervezet –, s hónapokkal azután is folytatta, hogy egyezséget kötött Gaskó Istvánnal arról, milyen tisztségeket kapnak az EDDSZ vezetõi a Ligában, ha átviszik a tagságot.”

Az egyik ment, a másik jön: a májusban nyilvántartásba vett Egészségügyben Dolgozók Független Szakszervezete bekerülhet a SZEF-tagok közé a holnapi szövetségi tanácsülésen. „Nem célunk az EDDSZ gyengítése, mert már ma is rendkívül gyenge korábbi önmagához képest. További sorvadása az egész mozgalom erejét apasztaná – szögezi le az alelnök. – Nem az EDDSZ jelenlegi tagjainak elcsábítására törekszünk, hanem azok megnyerésére, akikhez nem tudott közel jutni, vagy nem érezték magukénak és elhagyták.” A tagjelölt csapatot azonban a Cser Ágnes vezette szervezet tevékenységével egyet nem értõ dunántúli, fõleg a testületileg kilépett Veszprém megyei EDDSZ-tagok alapították. „Ezt a helyzet hozta így, ennek ellenére valljuk: mivel az ágazat több mint 150 ezer munkavállalójának talán már az ötöde sincs az EDDSZ-ben, a nagyobb részt kitevõ többiekkel kell törõdnünk.”

Szöllõsi Ferenc

**Kiválók**

Páratlan eset: egy hónapok óta bejegyzett szakszervezetrõl a Google keresõje nem jelez semmilyen említést. “Pedig jól halad az építkezés, de csendben. Mert nem akarom kitenni a társaimat annak, amin én keresztülmentem eddig. Úgy 18-20 kilót fogytam abban a meghurcolásban, amiben Cser Ágnes részesít, mióta év elején úgy döntöttünk, hogy kiválunk az EDDSZ-bõl és önálló szakszervezetet alapítunk – mondja Vizl Péterné, az Egészségügyi Dolgozók Független Szakszervezetének elnöke, 2005-tõl idén januárig az EDDSZ Veszprém megyei szervezetének elnöke. – Akkor minden egyes tagunkat megkérdeztük, helyes lépésnek tartja-e a szakszervezet átlépési tervét a közszolgálatiakat tömörítõ SZEF-bõl a Ligába, és egyöntetûen elutasították. De ez már egy folyamat vége volt, mert aki kicsit is érdeklõdött, tudta: az EDDSZ-ben rég nem a munkavállallók érdekeinek képviselete a fontos, hanem az egyéni érvényesülés. Éveken át képtelenek voltunk elérni, hogy az EDDSZ a jogszabályi elõírások szerint mûködjön, ne Cser Ágnes kénye-kedve szerint, s nem tudtuk elfogadni, hogy egy kötelezõen pártsemleges szakszervezet megnyilvánulásait ne politikai szimpátia irányítsa. Ez utóbbira jól jellemzõ, hogy kórházprivatizáció kormánypárti városban bûnnek számított, ami ellen tiltakozni kell, ellenzéki többségû városban viszont nem. Az elõbbire pedig annyit: az EDDSZ nem rendelkezik kongresszus által elfogadott Szervezeti és Mûködési Szabályzattal, különféle törvényben elõírt egyéb szabályzatokkal, nem alakították ki a megyék és az alapszervezetek törvényes adózási feltételeit, a vezetõségi ülésekrõl nincsenek írásos emlékeztetõk, sem törvényesen sorszámozott határozatok. Cser Ágnes tíz éve került a szakszervezet élére, azelõtt 240 ezres volt a tagság, mára az aktív tagok száma tízezer alá csökkent. Húsz különbözõ szintû vezetõt távolított el, mert akit nem tûrte diktátumait, azt elüldözte. Engem csalással, sikkasztással jelentett fel többször, különbözõ ürügyekkel, de beadványai alapján még szabálytalanságot sem találtak az ellenõrök, a nyomozók, nemhogy bûncselekményt. Viszont ugyanezeket az állításokat az EDDSZ tagjainak küldött e-mailekben még mindig ismételgeti…”