SZEF PROGRAM 2007-2011

SZEF IV. KONGRESSZUS

SZAKSZERVEZETEK A MINŐSÉGI KÖZSZOLGÁLTATÁSOKÉRT

SZEF IV. KONGRESSZUS

Budapest, 2007. június 8.

A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) több mint másfél évtizede képviseli az állami, a társadalombiztosítási (OEP) és az önkormányzati fenntartású közintézmények közszolgáltatásokat teljesítő munkavállalóinak érdekeit, küzd életminőségük jobbításáért. Az elmúlt 17 évben alapvetően megváltoztak hazánk társadalmi és politikai viszonyai, gyökeresen átalakult a magyar gazdaság. A közszolgálat munkavállalói érdekképviseleteinek ebben az állandóan változó folyamatban és feltételek között kellett helytállniuk, egyidejűleg megfelelni a globalizálódó világ kihívásainak, hozzájárulni az Európai Unióhoz csatlakozás követelményeinek teljesítéséhez, és választ találnia a közintézményi szervezetrendszer modernizációjával összefüggő kérdésekre is.

Az utóbbi négy évben a közszolgálati intézmények működőképességének fenntartása, a közszférában dolgozók tisztességes munka- és életfeltételeinek garantálása, valamint a megélhetési és az egzisztenciális viszonyok elért színvonalát rontó tendenciák elleni határozott tiltakozás került a SZEF – és tagszervezetei – tevékenységének középpontjába. Konföderációnk arra törekedett, hogy fellépései, kezdeményezései a közszolgálati munkavállalók – mindenekelőtt a szakszervezeti tagság – érdekeit szolgálják, segítsék elő az egyének és a családok életminőségének lehetőség szerinti javulását, és egyidejűleg járuljanak hozzá Magyarország közszolgálatának polgárbarát jellegű, állampolgár-központú fejlesztéséhez.

A mögöttünk hagyott évek ellentmondásosságát jelzi, hogy miközben javult a SZEF érdekkifejező képessége, erősödött az érdekképviseleti munka nyilvánossága, az érdekérvényesítési lehetőségek (főleg a ciklus második felétől) erős költségvetési korlátokba, a közszféra finanszírozását megszorító kormányzati intézkedések sorozatába ütköztek. A romló helyzet megakadályozására irányuló SZEF-javaslatok – kormányzati fogadókészség hiányában – nem valósulhattak meg. Mindezeknek tulajdonítható, hogy a SZEF III. Kongresszusán elfogadott program érdekvédelmi célkitűzései – szakszervezeteken kívüli, számos esetben szakmailag alig indokolható okok miatt – a tagság elvárásához képest szerényebb mértékben valósulhattak meg.

Az elmúlt időszak gazdasági változásai (privatizáció, szerkezetváltás, az állami szerepvállalás csökkentése) a lakosság döntő többségét hátrányosan érintették. Most sem időszerűtlen megerősíteni, hogy a rendszerváltás óta végbemenő gazdasági átalakulás legnagyobb vesztesei – a nyugdíjasok mellett – a bérből és fizetésből élő munkavállalók. Tovább nőtt a foglalkoztatási bizonytalanság, nagyobb lett az állásukat vesztők, a szociálisan hátrányos helyzetűek és a mélyszegénységbe sodródottak tömege.

A SZEF tisztában volt azzal, hogy a társadalom átformálása és különösen a gazdaság átalakítása áldozatokat követel mindenkitől. A leghatározottabban juttatta azonban kifejezésre álláspontját: tarthatatlannak tekinti, hogy a változások terheit szinte teljes egészében a munkavállalók és a nyugdíjasok viseljék. Az igazságos és arányos közteherviselés – kormányzati célkitűzések és ígéretek ellenére – máig nem valósult meg, sőt további torzulás tendenciái tapasztalhatók.

Konföderációnk alapértéknek tartja, hogy Magyarországon kiépült a polgári demokrácia intézményrendszere, működik a demokratikus jogállam, fejlődik a települések autonóm önkormányzó jog- és garanciarendszere. Kialakultak a makroszintű, valamint az ágazati, az önkormányzati és a helyi szintű érdekegyeztető fórumok. Mindezek működése, hatékonysága azonban lényegesen elmarad a munkavállalók, a szakszervezeti tagság elvárásaitól és a szociális partnerség, az érdekegyeztetés rendeltetésszerű működésének követelményeitől.

A SZEF fontos működési alapelvének tekinti pártsemlegességét. Indokolja ezt az a körülmény, hogy tagságának egy része törvényi követelmények alapján pártsemleges közszolgálati munkavállaló, illetve az önálló érdekképviseleti politika és gyakorlat szükségszerűen feltételezi teljes körű függetlenséget a politikai pártoktól.

A III. kongresszus óta eltelt időszak tevékenységét vizsgálva – a hiányosságok ellenére is – megállapítható, hogy a SZEF munkájának eredményessége megfelelő. Következetesen kiállt a közszolgálati intézményrendszer normális működési feltételeiért, erőfeszítéseket tett a közszolgálati munkavállalók egzisztenciális biztonságáért és javuló megélhetést nyújtó javadalmazásáért. Minden törekvése ellenére azonban csak mérsékelni tudta a 2002. és 2003. évi közszolgálati béremelések gyors értékvesztésének ütemét és mértékét.

A SZEF érdekérvényesítő munkájában mindig olyan módszereket és eszközöket alkalmazott, amelyek az adott időszakban legjobban megfeleltek a társadalmi és politikai feltételeknek, a közszolgálatban dolgozó munkavállalók – kiemelten a szakszervezeti tagság – érdekvédelmi akciókban való részvételi hajlandóságának.

Az elmúlt négy év érdekképviseleti munkáját vállalhatónak minősíthetjük akkor is, ha a változások, az eredmények nem mindenki számára azonosan elfogadhatóak. De a SZEF érdekkifejező szerepe, érdekérvényesítő harca nélkül:

  • a közszolgálat munkavállalóira vonatkozó munkaügyi jogalkotás, az új vagy módosított törvények és jogszabályok sokkal kedvezőtlenebbek lennének;
  • a bér- és keresetpolitikában, a foglalkoztatásban, a közszolgálati jogviszony egyéb elemeiben csak a kormányzati és a munkáltatói elképzelések érvényesültek volna;
  • a kollektív érdekvédelem adta lehetőségek kihasználatlanul maradásával a jog- és érdekviták a munkavállalók számára több sérelemmel zárulhattak volna.

I. A SZEF AZ ÁLLAMREFORMMAL ÉS A KÖZSZOLGÁLTATÁSOK ÁTALAKíTÁSÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ STRATÉGIÁJA

1. A SZEF álláspontja változatlanul az, hogy a költségvetési intézményrendszer kiegyensúlyozott és biztonságos, társadalmilag hasznos és racionális működésének szükségszerű előfeltétele az állami szerepvállalás egyértelmű meghatározása. Ennek világos, célirányos, sokoldalúan indokolt definiálásával azonban a politika és a kormányzat mindmáig adós maradt. A SZEF nem vitatja, hogy a költségvetési egyensúly megteremtése szükségessé teszi az állami újraelosztás módjának és mértékének felülvizsgálatát, az államháztartás hiányának konszolidációját. Követeli azonban, hogy mindezek csak társadalmi és gazdasági hatástanulmányok és a tudomány eredményeinek ismeretében, azok felhasználásával és szakmai konszenzus alapján valósuljanak meg.

A rendszerváltás óta minden kormányciklus programjában kiemelt helyet kapott az államháztartási reform. E címen egyoldalú kormányzati lépésekre került sor az állami szerepvállalás mérséklésére, a GDP közkiadásokra fordított arányának csökkentésére, a költségvetési intézmények működési költségeinek szűkítésére, átalakításukra és az ott foglalkoztatottak számának jelentős csökkentésére.

Mindezek úgy ismétlődtek, hogy nem került sor konzisztens államháztartási, illetve közszolgálati reformkoncepció kidolgozására. A szociális párbeszéd keretében érdemi vita erről nem volt, így elfogadható közmegegyezés sem születhetett a szociális partnerek között. A pénzügyi, fiskális intézkedések szigora megelőzött, felülírt minden szakmai indokot, koncepcionális megalapozási igényt.

A SZEF mindezek miatt követeli, hogy a kormányzat – a szociális partnerekkel, szakmai és tudományos képviselőkkel egyeztetve – az alkotmánnyal összhangban teljes körűen dolgozza ki az államháztartási reform tartalmi, szervezeti, pénzügyi elemeit. Elkerülhetetlennek tekinti, hogy az állami feladatok körét és az ellátásukhoz szükséges pénzügyi források garantálását törvény szabályozza.

2. A SZEF elismeri a közszféra modernizációjának szükségességét, a közfeladatok ellátásának a változó társadalmi-gazdasági környezethez, a globalizáció új követelményeihez igazítását. Társadalompolitikai jelentősége folytán az állam(háztartási)-reform által érintett területek mindegyike meghatározó jelentőségű közügy. Ezért a SZEF elengedhetetlennek tartja, hogy a mindenkori kormány ismerje el: egyetlen reform sem lehet eredményes a társadalmi konszenzus minimuma és a végrehajtásban érintettek meggyőzése, támogatásuk elnyerése nélkül. A közmegegyezés megkerülhetetlen szereplői a munkavállalói érdekképviseletek. A társadalmi konszenzus lényeges előfeltétele a meghatározó politikai erők megegyezése. Ennek hiányában a reformok keretébe illeszthető ésszerű intézkedések is ellentétes hatással járhatnak. Ennek kényszerű átélői a közszféra munkavállalói, de a közszolgáltatásokat igénybe vevő lakosság is.

3. A SZEF álláspontja szerint a reformok sikerének mindenkori meghatározó mércéje a lakosság életfeltételeinek belátható időn belüli, jól érzékelhető javulása. A humán közszolgáltatásokban mindenki számára egyenlő hozzáférési lehetőségek mellett magasabb színvonalú szolgáltatások biztosítása, a közintézményekben foglalkoztatottak számára garantált munkafeltételek megteremtése jelenti a reformok eredményességét.

A SZEF tapasztalata, hogy jelenleg Magyarországon az állampolgári (lakossági) öngondoskodás lehetőségei rendkívül behatároltak, gazdasági feltételei szűkösek. Ilyen körülményekre figyelemmel a közszolgáltatások nagymértékű csökkentése és átalakítása még hosszabb ideig nem lehetséges. A bérből és fizetésből élő állampolgárok és a nyugdíjasok többsége nehezen él, tömegesen a létminimum határán tengődnek. Az önhibájukon kívül szociálisan perifériára szorultak képtelenek az öngondoskodásra. Ennek figyelmen kívül hagyása, a szolidaritásérzet hiánya súlyos kormányzati hiba lenne.

Mindezek miatt a SZEF meggyőződéssel állítja, hogy a társadalombiztosításban, a humán közszolgáltatásokban, a szociális ellátás intézményeiben még hosszú ideig fenn kell tartani az állami jelenlétet, a szükségleteknek megfelelően érvényre juttatva a szolidaritás erejét és gyakorlatát.

4./a A SZEF határozottan kiáll a szolidaritás elvét és gyakorlatát érvényesítő, valódi társadalmi biztosítóként működő, a befizetés és a felhasználás tekintetében szigorú társadalmi ellenőrzés alatt álló egységes, kötelező társadalmi egészségbiztosítás intézménye mellett. Az üzleti biztosítóknak és a ma is jelenlévő önkéntes egészségpénztáraknak a kiegészítő szolgáltatások nyújtásában lehet szerepük.

4./b A SZEF követeli a tíz éve működő kötelező magán-nyugdíjpénztárak tevékenységének átfogó és részletes bemutatását, a szociális partnerek bevonásával működésük értékelését, a további esetleg nyugdíjreform előtt.

5. A SZEF ismételten kifejezi, hogy konstruktív módon kész részt vállalni az érdemi reform kritériumainak megfelelő korszerűsítési munkálatokban, támogatja a jobbító szándékú, a hatékonyságot és az ésszerű takarékosságot szolgáló megoldásokat. Adott esetekben nem ellenzi külső források – törvényben szabályozott módon történő – bevonásának lehetőségét, ugyanakkor határozottan fellép az ultraliberális piacosítással, a teljeskörű „államtalanítást” célzó privatizációs szándékokkal szemben. Határozott véleményünk, hogy a piaci hatások korlátlan érvényesülése a lakosság többsége számára hátrányos, ezért szükséges az erős állami kontroll.

6. A SZEF követeli az államadósság tartalmának részletes megismerését. Ennek ismeretében a közteherviselés, az adósság visszafizetésének és a költségvetési hiány mérséklésének újratárgyalását.

II. KÖZSZOLGÁLATI FOGLALKOZTATÁS-POLITIKA

1. A SZEF makroszinten továbbra is a mindenkori kormányzat és a szociális partnerek közös céljaként tartja számon a teljes foglalkoztatottság megvalósítását. Ezért egyetért azzal, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv fő célkitűzése a bővülő foglalkoztatás feltételeinek megteremtése legyen. Olyan legális foglalkoztatási viszonyokért harcol a SZEF, amely megfelel a társadalmi igényeknek, a gazdasági szükségszerűségnek és az egyének élethelyzetének. A SZEF a foglalkoztatást – gazdaságpolitikai jelentősége mellett – kiemelkedő társadalompolitikai kérdésnek tekinti. Erre figyelemmel fontosnak tartja az újraértékelt Liszaboni Stratégia magyarországi bevezetését és érvényesítését, annak előkészítésében aktív szerepet kíván vállalni.

Megkérdőjelezhető állítások, politikai, kormányzati megnyilatkozások ismétlődését tapasztalva a SZEF ismét hangsúlyozza, hogy a költségvetési intézményekben, a közszolgáltatást nyújtó munkahelyeken Magyarországon nincs túlfoglalkoztatás és – a feladatok jelenlegi struktúrája és volumene mellett – nincs számottevő létszámtartalék sem, sőt egyes ágazatokban országosan egyenlőtlen mértékben nemcsak tartós túlterhelés, hanem létszámhiány van. Ezért a SZEF a jövőben is fellép minden olyan kormányzati vagy munkáltatói szándékkal és kommunikációs gyakorlattal szemben, amely a feladatok változatlanul hagyása mellett a kizárólag fiskális szemléletű létszámcsökkentésre alapozza a költségvetési kiadások mérséklését, és a feladatoktól függetleníti a strukturális átalakításokat, szervezetek megszüntetését.

Magyarországon – az Európai Unió átlagánál alacsonyabb foglalkoztatási ráta mellett – a foglalkoztatottak mintegy egyötöde dolgozik a közszférában. Ez bármilyen nemzetközi összehasonlításban elfogadható arány, és azt bizonyítja, hogy indokolatlan és felelőtlen a közszféra létszám-viszonyairól provokált számháború. Szakmailag megalapozatlan annak sulykolásszerű hirdetése, hogy „a közszférában több feladatot, hatékonyabban kevesebb szakember lásson el”. A fekete és a szürkegazdaság következetes felszámolásával teremthető meg az ország adottságainak megfelelő köz- és magánszféra foglalkoztatási létszám helyes aránya.

A SZEF elengedhetetlennek tartja a minőségi közszolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférést. Ehhez igényli az érintett munkavállalók szakmai továbbképzésének garantálását, valamint a képzési költségek állam, illetve önkormányzatok által történő fizetését.

2. A SZEF a foglalkoztatást és a létszámhelyzet alakulását az állam(háztartási) reform állandó elemének és hangsúlyos részének tekinti. A jövőben a SZEF érdekképviseleti politikájában meghatározó szerepet szán a közszolgálati foglalkoztatás stabilitásának és hosszabb távú biztonsága megteremtésének. Alapkövetelmény az állami/önkormányzati feladatokkal, szerepvállalással összhangban meghatározott szakmai képesítéssel együtt a létszám. Ezért a létszámokat mindenkor csak a feladatok módosításával összhangban lehessen változtatni úgy, hogy a minőségi közszolgáltatáshoz szükséges létszámstruktúra és normák szakmailag kimunkáltak és alkalmazhatóak legyenek.

3. A SZEF foglalkoztatási szempontból és érdekvédelmi megközelítésben is indokoltnak tartja a közszolgálatban a munkaidő rendezését, a vonatkozó hazai és európai normák következetes érvényesítését. Az indokolatlan, átgondolatlan létszámcsökkentések következményeként napi gyakorlattá vált a törvényes munkaidő ingyenes és rendszeres túllépése. Ezt a munkáltatók — a foglalkoztatási bizonytalanságok miatti munkavállalói félelemmel visszaélve — „elvárják”. A SZEF a közszférában kialakult jogellenes gyakorlat megszüntetése érdekében követeli, hogy a közszolgálatban a kormány és az önkormányzatok, mint legnagyobb munkáltatók, érvényesítsék a munkaidőre vonatkozó törvényi szabályokat. A SZEF elvárja, hogy a teljesített, de évek óta ki nem fizetett túlmunka ügyét a kormány rendezze, a munkáltatók azt fizessék ki.

Hasonló módon indokoltnak tartjuk a törvényes rendnek megfelelően érvényre juttatni a szabadságnapok kiadásának gyakorlatát.

4. A SZEF álláspontja szerint alapvető követelmény a közszolgálatban esetlegesen felszabaduló munkaerő tovább-foglalkoztatási feltételeinek biztosítása. Olyan konkrét továbbképzési, átképzési lehetőségek megteremtését igényeljük, amelyek a közszolgálatban megszerzett tudás, munkatapasztalat hasznosíthatóságát biztosítják más munkaterületeken is. Olyan rendszerek kialakítását tartjuk szükségesnek, amelyek garantálják, hogy az érintettek egyáltalán ne, vagy csak rövid, átmeneti időre váljanak munkanélkülivé. Ennek legfontosabb feltétele a munkavállalók alkalmazkodó képességének javítása. Támogatásokkal lehetővé kell tenni, hogy az érintettek újra elhelyezkedését segítő iskolarendszerű, vagy iskolán kívüli átképzésben, továbbképzésben résztvehessenek. A képzés költségeire a központi költségvetésnek kell folyamatosan forrásokat biztosítania.

5. A közszolgáltatások több munkahelyén (humán-egészségügyi ellátás, szociális szféra, hatósági ellenőrzések) – területileg és szakmailag eltérő mértékben – ma munkaerőhiány van. Ezért a SZEF intézkedéseket vár a hiány felszámolására. Ennek feltétele a jelenlegi alkalmazás jogviszonyainak rendezése, a bérhelyzet lényeges javítása, a munkavállalók önkéntes elhatározásán alapuló munkahely változtatása, a „mobilitás” pénzügyi támogatása.

6. A foglalkoztatási feszültségek enyhítése érdekében a SZEF indokoltnak látja, hogy a közszolgálat területén is szélesebb körben érvényesüljenek az atipikus foglalkoztatási formák. A távmunka és a részmunkaidő olyan foglalkoztatási formák, amelyek a közszolgálati munkavégzés bizonyos területeitől nem idegenek. Ehhez azonban feltétlenül szükségesek e munkaviszony sajátos jellegéhez igazodó garantált munkavállalói jogok, illetve kiemelt biztosítékok nyújtása, hogy e foglalkoztatási formák keretében dolgozó munkavállalók keresete megfelelő megélhetési forrásként szolgálhasson.

7. A SZEF a magyar munkavállalók hazai foglalkoztatását tartja elsődleges célnak. Ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy az Európai Unió belső munkaerőpiacának hatásai alól a magyar munkaerőpiac sem vonhatja ki magát. Mindezekre figyelemmel indokoltnak tekintjük a foglalkoztatási szabályok, a bérezési színvonal európai uniós harmonizációját, továbbá a magyar munkaerőpiac belső védelmi szabályainak és gyakorlatának kimunkálását.

8. Országunk tranzit jellegére és arra a tényre figyelemmel, hogy a magyarországi átlagkeresetek az európai uniós átlagkeresetek 50 százalékának felelnek meg, a SZEF kiemelten fontosnak tartja a migrációs politika (beleértve a cirkulációs migrációt is) mielőbbi kialakítását a szociális partnerek bevonásával.

III. A KÖZSZOLGÁLATI BÉR- és KERESETPOLITIKA

1. A SZEF – a 2002-ben végrehajtott, történelmi értékű és léptékű közalkalmazotti béremelés ellenére – a közszféra általános kereseti szintjét alacsonynak minősíti. A magyar közszolgálatban dolgozók munkajövedelme nagyobb arányban marad el az EU kereseti átlagától, mint a magyar gazdaság teljesítménye az európai gazdaság teljesítményétől. Mindezt figyelembe véve elfogadhatatlannak és értelmezhetetlennek tekintjük a konvergencia program azon rendelkezését, amely két évre — 2007/2008-ra — befagyasztotta a közszolgálati béreket.

2. Megfelelő kormányzati garanciák mellett a SZEF érdekelt egy több évre szóló bérfelzárkóztatási program kidolgozásában, s az annak végrehajtását garantáló megállapodás megkötésében. Azzal a feltétellel, hogy — a finanszírozás rendjének felülvizsgálatát követően — a kialkudott és közösen elfogadott bérpozíció fedezetét a mindenkori központi költségvetés biztosítja.

Hosszabb távra szóló bérmegállapodás érvényességét és garanciáit a közszolgálat valamennyi munkavállalójára ki kell terjeszteni, függetlenül attól, hogy milyen jogviszony keretében foglalkoztatják.

3. A SZEF részt kíván venni a jelenlegi közszolgálati bérrendszerek felülvizsgálatában, és egy olyan bérrendszer kidolgozásában, amely kifejezi a közszféra egyetemlegességét, de lehetőséget nyújt az egyes foglalkozási ágak sajátos munkavégzési feltételei, kötelezettségei által indokolt különbözőségeinek megjelenítésére is.

A SZEF alapkövetelménynek, megőrzendő értéknek tekinti a közszolgálati életpálya rendszerek megtartását, s ahol az jelenleg nincs meg, ott annak bevezetését. Az életpálya bérrendszereknek törvényi szinten kell garantálniuk a fokozatosan, a közszolgálatban eltöltött idővel arányosan növekvő jövedelmeket, díjazni a feladatok ellátásához szükséges képzettséget és szakmai tapasztalatokat.

4. A SZEF nem zárkózik el a bérezés gyakorlatában a teljesítményelvnek a jelenleginél szélesebb körű alkalmazásától, de csak kiegészítő jelleggel. A teljesítmény szerinti bérezés, jutalmazás gyakorlatának bővítése csak abban az esetben fogadható el, ha a munkateljesítmény ellenőrizhető mérésén alapul és biztosított a munkáltatói döntések érdekképviseleti (kollektív szerződéssel, helyi megállapodással szabályozott) kontrolja. A teljesítmény alapú díjazás széleskörű bevezetéséhez növelni szükséges a közszolgálat jelenlegi bértömegét és garantálttá kell tenni azt. A változás nem járhat az egyének kereseti szintjének csökkenésével. A teljesítményértékelés rendszere legyen alkalmas az ellentmondások kiküszöbölésére, a bürokratikus adminisztráció egyszerűsítésére.

5. A SZEF a jogbiztonság érdekeit szem előtt tartva arra törekszik, hogy a közszolgálati bérrendszer – a bértarifa – meghatározó elemeit magas szintű jogszabályok hosszabb távra garantálják úgy, hogy:

  • a bérek valamennyi közszolgálati munkavállaló esetében évente a prognosztizált infláció mértékével azonos arányban, automatikusan növekedjenek;
  • az illetmények reálértéke az egyének számára is érzékelhetően, egy előre kialkudott felzárkóztatási program szerint emelkedjen;
  • az illetmények fedezete mind az állami, mind az önkormányzati, mind pedig az OEP intézményrendszerében központi költségvetési forrásból rendelkezésre álljon.

6. A SZEF a közszolgálati bér és keresetpolitika elérendő céljának tekinti a munkavállalók által fizetendő közterhek csökkentését. Az igazságos közteherviselés megteremtése a törvényes adózási szabályok betartása a mindenkori kormányzat kiemelt kötelezettsége. Ennek hiánya miatt ma aránytalanul magas a munkajövedelmeket terhelő elvonás, amely fokozottan érvényes a közszolgálati foglalkoztatottak körében.

7. Változatlan célkitűzésnek tekinti a SZEF, hogy a béren kívüli ellátások és juttatások egységes rendszere és azonos aránya valósuljon meg a közszolgálat egészében. Ennek keretében kezdeményezi az egységes közszolgálati cafeteria rendszer bevezetését 2009-től.

8. A SZEF követeli, hogy a közszolgálati jogviszonyból önhibájukon kívül kiszervezett, közszolgáltatást végző munkavállalók bére és egyéb juttatása – azonos feladatellátás esetén – legyen azonos a közszolgálati jogviszonyban foglalkoztatott munkavállalók javadalmazásával.

A SZEF kezdeményezi és elvárja a „vegyes” ágazatok ágazati kollektív (keret) szerződéseinek megkötését.

IV. KÖZSZOLGÁLATI MUNKAJOG, SZOCIÁLIS PÁRBESZÉD A KÖZSZFÉRÁBAN

1. A SZEF nyomatékosan erősíti meg azt az álláspontját, hogy markánsan különböznek egymástól a versenyszféra, a magánfoglalkoztatás és a közszolgálat munkaviszonyai. Ennek konzekvenciáit a munkajogi szabályozásban is kifejezésre kell juttatni. Mindezekre figyelemmel a SZEF határozottan ellenzi azokat a törekvéseket, amelyek a közszolgálat egyes foglalkoztatási kategóriáinak a közszolgálat munkajogi szabályozásából történő kiszervezését szorgalmazzák. Nem zárható ki a közszolgálat rendszerén belüli differenciálás, de a közszolgálati foglalkoztatás sajátosságainak, alapvető tartalmi jellegzetességeinek egysége nélkülözhetetlen.**

2./a A SZEF elkötelezett a közszolgálati életpálya rendszerek megalkotása mellett. A közszolgálat különböző foglalkoztatási kategóriáinak jogállásáról szóló törvényeket felül kell vizsgálni, megfelelő jogi keretekben meg kell teremteni közöttük a lehetséges mértékű harmonizációt mindazon ügyekben, amelyekben a különbségtétel nem indokolható vagy méltánytalan.

2./b A SZEF fenntartja egy új, egységes – és azon belül a nagy területeket (igazgatás, szolgáltatás, közrend és védelem) csak a szükséges mértékben differenciáltan szabályozó – közszolgálati törvény megalkotásának igényét. Ezt az előző kormányzati ciklusban elvégzett reformmunka eredményére, az elkészült törvényjavaslati normaszövegre kell építeni. A törvényjavaslat általános részéhez a javaslatban szereplő szemléletnek megfelelően kell elkészíteni a különös rész normaszövegét.

Ebben kiemelten kell érvényesíteni azt a 2002-2006 közötti kidolgozott – a teljesítményt is elismerő, de azt több dimenzióban és több szereplő által értékelten alkalmazó – új bérrendszert, amely kiszámíthatóan, az életpálya-építést is szolgáló módon növeli a kereseteket a közszolgálatokban.

3. A SZEF indokolatlannak és károsnak tartja az un. kiszervezéseket, mert azok fölösleges különbségeket és feszültségeket keletkeztetnek az azonos munkahelyen, azonos képzettséggel, azonos jellegű munkát végzők között. Az ilyen intézkedések többnyire statisztikai megoldásként értékelhetőek, a közszolgálati jogviszonyban állók létszámának — esetenként csak látszólagos — csökkentése mellett a szolgáltatásra folyósított költségvetési kiadások emelkedésével járnak, melyek profitot termelnek, ugyanakkor csökken a foglalkoztatottak száma.

A SZEF célkitűzése változatlanul az, hogy humán közszolgáltatásokat elsősorban közintézményekben és közszolgálati jogviszony keretében foglalkoztatott munkavállalók végezzenek.

4. Az Európai Unió közszolgálati munkajogi szabályozásának és gyakorlatának megfelelően lehetővé kell tenni, hogy a magyar közszolgálatban is megteremtődjenek az ágazati (keret)kollektív szerződéskötés feltételei. Érdekeltek vagyunk az ágazati szintű munkáltatói partnerek működésében, de alapvetően kormányzati feladatnak és felelősségnek tekintjük az ágazati kollektív szerződések megkötésére feljogosítható közintézményi munkáltatói szervezetek létrehozását. Harcolunk azért, hogy országosan intézményesülhessenek az önkormányzati szintű kollektív megállapodások, és a közszolgálat valamennyi munkahelyén legyen lehetősége szakszervezetnek munkahelyi szintű kollektív szerződés megkötésére.

5. A SZEF a közszolgálat munkajogi szabályainak felülvizsgálata keretében továbbra is időszerűnek tekinti a munkajogi szabályok egyszerűsítését, a dereguláció felgyorsítását. A közszolgálati feladatellátás, a közhatalmi jogosítványok gyakorlásának társadalmi jelentőségére tekintettel a SZEF a törvényi szintű szabályozás elsődlegességét tekinti követelménynek. Az alacsonyabb szintű szabályokat csak kivételesen és speciális kérdésekben lehet elfogadhatónak tekinteni.

6. A SZEF a demokratikus közviszonyok egyik elengedhetetlen elemének tekinti a hatékony szociális párbeszédet, annak magas szintű jogszabályokban garantált intézményrendszerét, a fórumok érdemi hatáskörének érvényesülését. Továbbra is konstruktív együttműködésre törekszünk a mindenkori kormánnyal és az önkormányzatokkal, és ezt a magatartást várjuk el partnereinktől is. A közszolgálati érdekegyeztetés jelenleginél lényegesen hatékonyabb, folyamatos, számonkérhető működésének kialakítását tekintjük irányadónak. Ennek keretében a szakszervezetek szerepének erősítésére, a kollektív képviseleti jogosítványok bővítésére és a működési feltételek javítására kívánjuk irányítani a figyelmet. A SZEF megköveteli, hogy szigorú jogszabályi szankciója legyen annak, ha akár kormányszintű, akár valamely ágazati, önkormányzati, munkahelyi szintű érdekegyeztető fórum – az állami, vagy az önkormányzati partner hibájából – nem működhet, vagy ha az érdekegyeztetés csak látszólagos.

Külön is kiemeljük annak fontosságát, hogy az önkormányzati szintű érdekegyeztetés mai – lényegében véleményezésre korlátozódó – gyakorlatát meg kell változtatni, és közösen vállalható, végrehajtható megállapodások megkötését kell elérni.

V. KÖZSZOLGÁLATI JÓLÉTI ÉS SZOCIÁLPOLITIKA

A SZEF a színvonalas és az esélyegyenlőséget javító közszolgálati szociálpolitika megteremtésében érdekelt. Szorgalmazza és támogatja a szegénység csökkentését, a szociálisan rászorultak, a szerény körülmények között élők, a nagycsaládosok – közöttük számos közszolgálati munkavállaló – megsegítését szolgáló kezdeményezéseket.

1. A SZEF -a nyugdíjasok és az aktív munkavállalók érdekében egyaránt- érdekelt a stabil nyugdíjrendszerben, annak reformjában. A reform kimunkálása, bevezetése -az érdekeltek bevonásával- fokozatosan történhet. Készüljön el a nyugdíjrendszer indokolt változtatásának közeli és távlati stratégiája. Érintse az a rendszer egészét, így különösen: a nyugdíjkiszámítást, a korcentrum-változást, a rokkantak nyugdíját, a nyugdíjemelés módszerét.

A SZEF céljaiban a nyugdíjak felzárkóztatása, a reálérték megőrzése kiemelt fontosságú társadalompolitikai feladat. Keresetkövető módon folytatódjon az értékvesztett nyugdíjak további felzárkóztatása, a nyugdíjemelés jelenlegi módszerének megváltoztatása, Maradjon fenn a 13. havi nyugdíj, és a méltányossági emelés intézménye. A SZEF szükségét látja annak, hogy az özvegyi nyugdíjak mértéke 50 százalékra emelkedjen.

2. Szakszervezeti szövetségünk helyesli és bővítendőnek tartja az önkéntes nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási pénztárak működését. Szorgalmazza., hogy a közszolgálati munkáltatók teljes köre egységes elven és azonos arányok szerint járuljon hozzá a közszolgálati pénztártagok támogatásához.

3. A SZEF korábbi álláspontját megerősítve követeli, hogy az egészséges és biztonságos munkahelyhez való jog a gyakorlatban érvényesüljön, így a közszolgálati munkahelyeken is következetesen tartsák be a munkavédelmi és munkabiztonsági előírásokat, és azokat szigorúan ellenőrizzék. Elengedhetetlennek tekinti, hogy a védőfelszerelésekre vonatkozó szabályokat következetesen alkalmazzák, az egészségre veszélyes munkakörökben az egészségkárosító tényezőket vegyék figyelembe, és a jogszabályok szerinti pótlékokat minden esetben fizessék ki.

4. A SZEF aggodalommal állapítja meg, hogy a közszolgálat szinte minden munkaszervezetében, a foglalkozások széles körében növekszik a munkahelyi stressz. Ezért elvárja, hogy az Európai Szociális Charta -Magyarország által is törvénybe iktatott- szabályainak alkalmazásában példamutatóak legyenek az állami, önkormányzati foglalkoztatók, közöttük kiemelten a kormány.

A SZEF követeli, elvárja az EU szociális partnerei között létrejött, a munkahelyi stresszről szóló megállapodás hazai munkajogba történő átvételét, bevezetését. Az eredményes, konstruktív, szakszerű munkavégzés, az állampolgárok megelégedettségét kiváltó szolgáltatás, a kulturált munkakapcsolatok előfeltétele a kiegyensúlyozott munkahelyi légkör, a munkavállaló kiszolgáltatottsági érzetének kiküszöbölése, a munkáltató korrekt vezetési stílusa. E tekintetben a közszféra munkahelyi viszonyai számos szakterületen konfliktusokkal terheltek. A jogellenes foglalkoztatás gyakorlatának meghonosodása ellen határozott fellépést sürget a SZEF.

5. A SZEF az érdekvédelmi munka szerves részének tekinti az esélyegyenlőség megvalósításáért végzendő tevékenységet. Ennek keretében -az ágazati szakszervezetekkel összehangolt módon- fokozni kívánja közreműködését

  • a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtésében,
  • az egyenlő munkáért egyenlő bért nőknek és férfiaknak egyaránt a közszféra területén is,
  • a gyermekeket nevelő családok és csonkacsaládok életminőségét meghatározó feltételrendszerek javításában,
  • a nők körében a szakmai és közéleti pályaúton történő előrejutás segítésében és döntési pozícióba kerülésükben,
  • a családbarát közszolgálati munkahelyek bővítésében

A SZEF üdvözli a kereseti különbségek csökkentése érdekében tapasztalható kormányzati erőfeszítéseket. Kész közreműködni a közszféra egészét érintő olyan átfogó felülvizsgálatban, amelynek eredményeképpen objektíven megállapítható a kereseti különbség és annak alapján az csökkenthető.

VI. RÉTEGPOLITIKA

1. Idősügyi politika

a) Az idősödés folyamata nagy kihívásokat jelent a nemzeti kormányoknak. A hosszú élet forradalmát a hazai időskorúak sokkal rosszabb élethelyzetben és állapotban érik meg, mint európai uniós kortársaik. Hazánkban az össznépességen belül mintegy 30 százalék az időskorú. Közel egy millióan az átlagnyugdíj szintjén tengődnek. A közszolgálat nyugdíjasainak 70 százaléka közéjük tartozik. Főként az özvegyek és az egyedül élők életminősége tarthatatlan.

Az ENSZ alapelvei alapján olyan országos szintű időspolitikára, és az azt szolgáló idősügyi törvényre, nemzeti cselekvési tervre van szükség, amely az egész élet során biztosítja az időskorúak és nyugdíjasok számára az esélyegyenlőséget, a függetlenséget, a részvételt, a gondoskodást, az önmegvalósítást és a méltóságot. Hátrányos megkülönböztetés e réteget a társadalom eltartottjaként minősíteni. Kapjanak arra lehetőséget, hogy tudásukkal, élettapasztalataikkal és közéleti tevékenységükkel a nemzedékek kézfogását, a közjó gyarapodását szolgálhassák.

A SZEF tagszervezeteiben a nyugdíjasok aránya is jelentősen gyarapszik, ezért érdekeik feltárása, megjelenítése és védelme – a munkavállalókkal összehangoltan, de attól eltérő – differenciált törődést igénye

b) Az időskor életminőségének javítása érdekében szükséges feladatok:

  • Aktívabban kell segíteni, hogy minél kevesebb megrázkódtatással járjon az idősek beilleszkedése a nyugdíjas létviszonyokba. Közérdek, hogy hasznosuljon szaktudásuk és élettapasztalatuk, hogy az arra alkalmasak dolgozhassanak nyugdíj mellett, élhessenek a nagyszülői „gyes” lehetőségeivel.
  • A méltó öregkort a tisztességes megélhetést biztosító nyugdíj és a megfelelő szociális és egészségügyi ellátás garantálja. Az alacsony jövedelmű nyugdíjasok létviszonyainak felzárkóztatása állami, költségvetési feladat.
  • A SZEF Nyugdíjas Választmánya és a Választmány nyugdíjas tagszervezetei közreműködésével készüljenek felmérések és elemzések a közszolgálati nyugdíjasok élethelyzetéről. Azok megfelelő hasznosításáért a kormány dolgozza ki és vezesse be a megélhetési minimumszámítást.
  • Az egészségügyi reform legyen átlátható, kiszámítható, biztonságos. Intézkedései ne jelentsenek hátrányt a nyugdíjasoknak. A koncepciók érdemi párbeszédben alakuljanak ki, és társadalmi konszenzus legyen minden reformlépés előfeltétele. Az egészségügyben az ellátórendszerek, a gyógyszer, a gyógyászati segédeszközök hozzáféréséhez biztosítsanak méltányosságot a rászorultaknak.
  • A közüzemi szolgáltatásokért járó díjak esetében a szociálisan rászorulók támogatásáért működjenek kompenzációs rendszerek. Ne változzon a 65 éven felüliek szerzett joga, az ingyenes utazás
  • .

c) A SZEF kezdeményezi, hogy az EU átlagát messze meghaladó nyugdíjas, rokkantnyugdíjas arány a volt munkavállalók javára kedvezően változzon, speciális továbbfoglalkoztatások során igénybe véve az élethosszig tartó tanulás lehetőségeit.

d) A SZEF tagszervezeteinek képviseleti körébe tartozó nyugdíjasok érdekeinek érvényesíttetésében kiemelt feladata van a SZEF Nyugdíjas Választmányának. Növelni kell a választmány tevékenységének nyilvánosságát, erősíteni szerepét a Nyugdíjasok Országos Képviseletében, az Idősügyi Tanácsban, a Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testületben. A FERPA-ban, az európai nyugdíjasok szervezetében a nemzetközi együttműködésünk biztosított, annak kedvező hatásait széles körben célszerű érvényesíteni.

A közszférában valamennyi költségvetési intézménynél törvényi szabályozás rendelkezzen a munkaadók nyugdíjasokkal kapcsolatos feladatairól. Szélesedjen a munkahelyi szociális bizottságok hálózata.

2. Beruházás a jövőbe

-nyitás a fiatalok felé

A SZEF és tagszervezeteinek jövőjét, az érdekképviselet folytonosságát is eldöntheti, hogy a konföderáció képes-e megszólítani a fiatal közszolgálati munkavállalókat, tudja-e abban a körben elfogadottságát erősíteni. Ebből a célból alakította meg a SZEF ifjúsági szervezetét, a SZEFIT-et.

a) A SZEF ifjúságpolitikájának, illetve a SZEFIT tevékenységének alapvető célja, hogy a mai magyar társadalomban – elsősorban a munkavállalók és az állás, munkahely nélküli fiatalok körében – az érdekvédelemmel kapcsolatos felfogások és vélemények megváltozzanak. A SZEF-nek és tagszervezeteinek még inkább nyitniuk kell a fiatal munkavállalók irányába, segítve őket szakszervezeti szervezeteik, ifjúsági tagozataik létrehozásában, működtetésében. Az elkövetkezendő 5-10 évben a közszolgálat számos szakmai területén jelentős arányú generációváltás várható. Erre figyelemmel külön – a fiatalokhoz szóló – ágazati tagszervező kampány összehangolt SZEF szintű támogatása indokolt.

b) A fiatalok természetes közösségigényére és aktivitásukra alapozva érvényesíteni kell azt a helyzeti előnyt, hogy a munkahelyeken szakszervezet működhet. A sajátos korosztályi elvárásaikhoz igazodó rendezvényekkel, tájékoztatással, tevékenységgel és szervezéssel kell vonzóvá tenni számukra a szakszervezetet.

c) A SZEF-nek helyzetéből, ágazati összetételéből adódóan felelősséget és közreműködést kell vállalnia abban, hogy az iskolából a munkavilágába kerülő fiatal pályakezdők öntudatos, tájékozott munkavállalóvá váljanak. Ismerjék a munkaerőpiac működésének szabályait, legyenek tisztába az őket megillető jogokkal és tudják kötelességeiket is. A SZEF-nek kezdeményeznie kell, hogy az oktatási rendszer a mainál hatékonyabban foglalkozzon a munkavállaláshoz kapcsolódó ismeretek oktatásával.

d) Külön program szerint kell a már szakszervezeti tag fiatalok képzését megoldani. Az érdekképviseleti munka mindennapi végzéséhez szükséges széleskörű elméleti és alkalmazható gyakorlati ismereteket kell átadnunk nekik, így lehetőséget teremtünk az ágazati és az országos szintű szakszervezeti vezetők és tisztségviselők utánpótlására.

VII. SZERVEZETRENDSZER ÉS MŰKÖDÉS

A SZEF Magyarország legnagyobb munkavállalói érdekképviselete, amely makroszinten megkerülhetetlen stratégiai tárgyaló partner. Területi és helyi szinten – tagszakszervezetei és megyei szervezetei révén – képviselete az önkormányzati területen csaknem teljes körű, munkahelyi szintű jelenléte megfelelő.

1. Mindezen körülmények feltétlenül szükségessé teszik, hogy – a munkavállalói érdekképviselet elsődlegessége mellett – a SZEF jövőbeni tevékenységében nagyobb súlyt kapjanak az általános társadalompolitikai kérdések. Éljünk a jogalkotási törvényben biztosított törvényalkotási/módosítási kezdeményező jogosítványokkal. Ehhez erősíteni kell a SZEF szakmai, szakértői bázisát. Az érdekképviseleti és a társadalompolitikai tevékenység elméleti és tudományos hátterének megteremtése érdekében indokolt aktív kapcsolatot kiépíteni a magyar tudomány, a felsőoktatás képviselőivel és szereplőivel.

2. A SZEF – mint a legnagyobb taglétszámú magyarországi szakszervezeti szövetség – a közszféra egészéért érez és visel felelősséget. Ugyanakkor nem kívánja kisajátítani sem hazai, sem nemzetközi viszonylatban a közszolgálati munkavállalók teljes körű érdekképviseletét. A jövőben is együttes fellépést és közös akciót ajánl mindazon szakszervezeteknek és munkavállalói szövetségeknek, amelyek egyetértenek céljaival és támogatják programja megvalósítását.

Az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörüléssel (ÉSZT) – a SZEF–ÉSZT Unió keretében – kialakított együttműködés gyakorlati haszna az elmúlt négy év során igazolódott. A jövőben erre alapozva a továbbfejlesztés mind az akcióképesség, mind a szervezet korszerűsítés tekintetében indokolt.

3. Konföderációnk elérendő stratégiai célnak tekinti az egységes magyar közszolgálati szakszervezeti szövetség létrehozását. Ennek indítéka az, hogy a közszféra tényleges munkáltatója az állam. Az állammal és az önkormányzatokkal, mint a legnagyobb munkáltatókkal szembeni eredményes fellépés feltétele az erős és egységes munkavállalói érdekvédelmi szövetség.

4. A SZEF a jövőben is pártpolitika-semleges konföderációként kíván működni. Tevékenységében – az egyértelmű közszolgálati értékrend választása mellett – változatlanul a nemzet érdekeit szolgáló, a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködési készség lesz a jellemző mindazon politikai pártokkal, szakmai és civil szervezetekkel és munkáltató érdekképviseletekkel, amelyek felvállalják a SZEF közszolgálati célkitűzéseit és a dolgozók érdekvédelmét. Az együttműködés alapja nemcsak változatlanul a szakszervezeti hatáskörök és a munkavállalói érdekképviseletek törvényekben garantált jogainak tiszteletben tartása és megkérdőjelezhetetlen érvényesítése, hanem a közös érdeklődésre számot tartó kérdésekben az együttműködés, azonos álláspontok esetén azok együttes képviselete.

5. A SZEF a tagszakszervezetek autonómiájának tiszteletben tartása mellett erősíteni kívánja területi szervei működésének hatékonyságát. Az államszervezet, az önkormányzati rendszer átalakulásához igazodóan a SZEF szervezet-rendszerét is indokolt változtatni. A munkahelyek közelében a SZEF működését a területi szervek jeleníthetik meg, ezért a jövőben erősíteni kell, hogy ezek aktívabban bekapcsolódhassanak az országos szintű szövetségi döntések előkészítésébe.

6. Az érdekképviseleti munka szakszerűségét, a tisztségviselők felkészítését a SZEF kiemelt feladatának tekinti. E szolgáltató funkciók kialakítását a tagszakszervezetekkel együttműködve, de SZEF-szintű tevékenységként tartja célszerűnek. A munkahelyi tisztségviselők felkészítésének általános kérdéseiben nincs szakmaspecifikusság, ezért mind a szakmai megalapozottság, mind a költséghatékonyság szempontjából a konföderációs szintű szolgáltatás az ésszerű.

7. A munkavállalókat megillető információkhoz való jog biztosítása, a szervezeti élet demokratizmusának növelése, az érdekvédelmi munka nyilvánosságának bővítése érdekében indokolt a SZEF tájékoztató munkájának tartalmi bővítése, rendszerességének, gyorsaságának növelése. Ennek érdekében a SZEF kommunikációs és informatikai stratégiát alakít ki, amely a kor követelményeinek megfelelően az információkhoz való gyors és közvetlen hozzáférést biztosít valamennyi a SZEF-hez tartozó tagszervezet és azok szakszervezeti tagsága részére.

A tagság, a tisztségviselők tájékoztatása, a SZEF munkája társadalmi nyilvánosságának megőrzése érdekében továbbra is fenn kell tartani a SZEF rendszeres jelenlétét a sajtóban. Az alkalomhoz kötött média megjelenés mellett megvizsgálandó, hogy a SZEF és az ágazati szakszervezetek mindennapi tevékenységének folyamatos jelenléte a médiában milyen szervezeti és személyi feltételek mellett biztosítható.

8. A közszféra átalakításával járó feszültségek, a foglalkoztatási válsághelyzetek korábban nem tapasztalt módon kiélezték a munkahelyeken a munkaügyi kapcsolatokat. A szakszervezeti tisztségviselők – létszámcsökkentés keretében történő – elbocsátása alkalmas a munkavállalók megfélemlítésére, amelyet – a törvényi szabályozás és a jogalkalmazás ellentmondásait kihasználva – számos közszolgálati munkáltató (fenntartó) alkalmazott. A SZEF ezt tűrhetetlennek tartja, ezért a munkavállalók kiszolgáltatottságának csökkentése érdekében kezdeményezi a munkavállalói, a szakszervezeti jogok erősítését, bővítését, a választott szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védettségének garantálását.

9. A SZEF a jelen és a közeljövői döntő fontosságú szakszervezet-politikai feladatának tekinti – munkahelyi, ágazati és konföderációs szinten egyaránt – a szervezetépítést, a szervezettségi arány és a tagszakszervezetek létszámnövekedését.

Az Európai Szakszervezeti Szövetség célkitűzéseivel összhangban, – a foglalkoztatási formákhoz, a munkahelyek szervezeti átalakulásához, a munkavállalói igényekhez rugalmasan igazodva – működőképes, nyomásgyakorlásra is alkalmas érdekképviseleti szerzeteteket kell létrehozni.

A tagszervezésben kiemelkedő szerepe van a munkahelyi tisztségviselőknek. Az ő szerepvállalásuktól függ a szakszervezeti munka hitelessége és sikeressége, ezért felkészítésük, segítésük, munkahelyi feltételeik javítása legyen minden vezető testület kiemelt feladata.

10. A SZEF tagszervezeteivel együttműködve erősíteni kívánja jelenlétét és szerepét a nemzetközi, az európai és a világ szakszervezeti mozgalmában. Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozását követően a SZEF formalizáltan is részese az európai szintű szociális párbeszéd intézményének. Az ebből származó előnyök és kötelezettségek és az ezzel kapcsolatos felelősség a konföderációt teljes körben érinti, ezért – az ágazati nemzetközi kapcsolatok összehangolását segítve – a SZEF nemzetközi munkájának bővítése indokolt az alábbiak szerint:

  • A 2004-ben megkezdett visegrádi négyek közös programját és közös fellépéseinket folytatnunk, illetve erősítenünk kell, különös tekintettel arra, hogy 2008-ban ismét Magyarország lesz a házigazda.
  • Az Európai Unió szomszédságpolitikájának megfelelően erősítenünk kell a kétoldalú együttműködéseket. Kezdeményező lépéseket kell tennünk a határokon átnyúló (transznacionális) ágazati kollektív szerződések létrehozásának elősegítésére.
  • A migrációs politikában saját stratégia kimunkálásával elő kell segítenünk a kormányzati migrációs politika kialakítását. Ehhez kapcsolódóan a migráns munkavállalók integrálásában aktívan kell részt vennünk.
  • Aktív szerepet kell vállalnunk az EU alkotmányos szerződésének megújított változata elfogadtatásában.
  • Szorgalmaznunk kell az Európai Szociális Charta teljes tartalmának a magyar jogrendbe való átültetését.

Szakszervezetek Együttműködési FórumaIV. Kongresszusa

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Összefoglaló az online képzéssorozatunkról

Egy szakszervezeti tag gondolatai a fél éves képzéssorozatunkról Tavaly állapodtunk meg a Szakszervezetek Együttműködési Fórumával (SZEF) egy közös projektben, amely keretében 2022. első felében hat hétfő estét töltöttünk szakszervezeti tagokkal

Előny is lehet a digitalizáció a munkaerőpiacon?

Az európai szociális partnerek 2020 júniusában kötötték meg a Digitalizációról szóló európai autonóm keretmegállapodást. Az európai szintű megállapodás tagállami szintű érvényesülését a nemzeti szintű szociális partnereknek kell biztosítaniuk, a tagállami

Kedves választ kaptunk a TIM-ből

Mint az ismert, a SZEF levélben fordult a Miniszterelnökhöz, hogy támogassa az európai minimálbér irányelv-tervezet megvalósulását. Annak ellenére, hogy Magyarország tartózkodott a szavazás során, a tervezet elfogadásra került, amit szervezetünk