A Szakszervezetek Együttműködési Fórumának nyilatkozata
A SZEF – híven programjához – mindenekelõtt azt várja, hogy a döntések, intézkedések során következetesen vegyék figyelembe: a pénzügyi egyensúly eléréséhez a társadalmi egyensúly megõrzése is elengedhetetlen. A miniszterelnök és kormánya akkor számíthat a SZEF-fel és a tagszakszervezetekkel kiegyensúlyozott párbeszédre, mindkét fél számára elfogadható együttmûködésre, ha tudomásul veszi a munkavállalói érdekek kifejezésre juttatását, és a lehetõ legnagyobb mértékben figyelembe veszi azt.
A kialakult társadalmi-gazdasági helyzet súlyosságát látva a SZEF ismételten megfogalmazza alapköveteléseit.
1. Elvárjuk, hogy a kormány a közteherviselés, a szolidaritás elve alapján a válságkezelés elkerülhetetlen, kényszerû intézkedéseit arányosan terhelje a jövedelemtulajdonosokra, s ne követeljen a munkavállalóktól, a nyugdíjasoktól, a létminimum határán vagy az alatt élõktõl arányaiban nagyobb áldozatot, mint a társadalom tehetõsebb rétegeitõl.
2. Igényeljük, hogy az elmúlt évtizedek és a várható átalakítások veszteseinek, a szegényeknek a támogatását szolgáló szociális rendszert a követelményeknek megfelelõen korszerûsítsék.
3. Fontosnak tartjuk, hogy a nyugdíjasokat érintõ reformlépések során messzemenõen vegyék figyelembe: a nyugdíjasok túlnyomó többsége számára a mindennapi megélhetéshez éppen csak szûkösen elegendõ a nyugdíj, további megszorításokat képtelenek már elviselni.
4. Szükségesnek tartjuk a nyugdíjrendszer olyan kialakítását, amely a korhatár esetleg kényszerû emelése mellett biztosítja a nyugdíjba vonulás rugalmas lehetõségét. A SZEF kezdeményezi a magánnyugdíj-pénztárak kötelezõ jellegének felülvizsgálatát.
5. A SZEF számára elfogadhatatlan, hogy a bérek, béren kívüli juttatások, a nyugdíjak csökkenjenek, és ez szûkítse a hazai keresletet, tovább csökkentve ezzel a foglalkoztatást is. A kormány kötelessége, hogy megtalálja a gazdaság mûködõképességét is szolgáló jövedelemkiáramlás helyes arányait.
6. Nélkülözhetetlennek tartjuk, hogy megerõsödjön az állam szabályozó, irányító szerepe. Az eddigi fogyasztást ösztönzõ, piac-centrikus, neoliberális állam helyett alakuljon ki egy demokratikus fejlesztõ állam. Ennek során meg kell határozni a közszolgáltatások: az egészségügyi, a szociális, az oktatási, a közmûvelõdési, az igazgatási, a rendvédelmi stb. közfeladatok olyan elvárható szintjét, amelyet az állam képes és kész a társadalom érdekében finanszírozni. Ehhez olyan adó- és járulékrendszert kell kialakítani, amely javítja a foglalkoztatást, megtartja a 20. század egyik vívmányát, a progresszív adózást, s a kedvezmények megvonásával, a szja és az áfa átalakításával nem sújtja aránytalan mértékben az alacsony jövedelmûeket.
7. Követeljük, hogy szûnjön meg a közszolgálati munkavállalók állandó riogatása, az értelmetlen át- és kiszervezések, privatizációk sorozata, és a kormány teremtse meg a szigorú szakmai normákon alapuló, kiszámítható, stabil közszolgálati foglalkoztatást.
A Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma tisztában van az ország nehéz helyzetével, és azzal is, hogy az abból kivezetõ út komoly áldozatvállalással, elkerülhetetlen megszorításokkal járhat, tovább terhelve a most már több mint két éve folyamatosan csökkenõ létszámú és keresetû közszolgálati munkavállalókat, rontva a közszolgáltatások színvonalát, az azokat igénybe vevõ állampolgárok közérzetét. Mindezek elkerülésére elengedhetetlen a politikai stabilitás helyreállítása, olyan széles társadalmi konszenzus kialakítása, amely lehetõséget teremt az ország mûködõképességének helyreállítására, biztosítja a szükségletek kielégítését, megtalálja a lehetõségek és igények közötti kompromisszumot. Ehhez nélkülözhetetlen a megfelelõ és számon kérhetõ, az államélet minden szintjén mûködõ szociális párbeszéd, a munkavállalói és szakszervezeti jogok biztosítása.
Budapest, 2009. március 31.
Szakszervezetek Együttműködési Fóruma
Szövetségi Tanácsa
