A bértarifák ötvenszázalékos emelése előtti szintre eshet vissza?

Ki számol pontosan?

A bértarifák ötvenszázalékos emelése előtti szintre eshet vissza a közszolgálati d

olgozók életszínvonala???

Bolgár György szerkesztő, újságíró szerint

http://www.168ora.hu/itthon/nem-artana-ha-varga-laszlo-a-szakszervezetek-egyuttmukodesi-forumanak-elnoke-pontosan-tudna-szamolni-34952.html

Hogy mi van?

Azt állítja Varga László…

Érthetõ, hogy a szakszervezetek kétségbeesetten számolnak, de az sem ártana, ha pontosan tennék ezt.

Azt állítja Varga László,

a Szakszervezetek Együttmûködési Fórumának elnöke, hogy az ötvenszázalékos béremelések elõtti szintre esik vissza a közszolgálatban élõk életszínvonala, ha a kormány végrehajtja a válságkezelõ programot. Mint mondta, a keresetkiegészítés megszüntetése 4, a 13. havi bér eltörlése további 8 százalékos nominális veszteséget jelentene. Ha ezek közül semmi sem valósulna meg, az év végére akkor is a 2002-es keresetemelés elõtti szintre csökkenne a bérek reálértéke – tette hozzá.

Ezzel szemben a tény az,

hogy hét éve, 2002 áprilisában a közszférában dolgozók átlagkeresete 120 ezer 200 forint volt, a legutóbbi statisztika szerint 2009 februárjában pedig 205 ezer 900.

Kétségtelen, hogy közben az árak is emelkedtek, úgyhogy az inflációt beszámítva az akkori 120 ezer forintos jövedelem ma körülbelül 166 ezer volna. A nettó többlet, ha tetszik, a reálbér-növekedés azonban még így is mintegy 40 ezer forint, és még ha visszavesznek is belõle 12 százalékot, akkor is 180 ezer maradna, inflációval korrigálva 14 ezerrel több, mint az ötvenszázalékos emelés elõtt.

Ha pedig a kormány semmilyen megszorítást nem vezetne be, akkor értelemszerûen maradna az a 12 százalék is. Értem én a szakszervezeteket, hogy a mostani kétségbeejtõ helyzetben kétségbeesetten számolnak, de az sem ártana, ha pontosan tennék ezt. A szakszervezeti tagok emiatt talán nem haragszanak meg.

Fehér József az MKKSZ fõtitkára, a SZEF alelnöke szerint

http://www.168ora.hu/bluzone/tisztelt-bolgar-ur-36655.html

Bonyolult, de nem kétségbeejtő helyzet

Levélhullás

A 168 Óra 2009. április 30-ai Hogy mi van? címû – Varga Lászlónak, a Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma (SZEF) elnökének nyilatkozatát helyesbítési céllal kommentáló – írásában foglaltakkal kapcsolatban az alábbi véleményemet és érveimet tartom indokoltnak és idõszerûnek szíves tudomására hozni.

A cikkbõl nem derül ki, hogy Varga László SZEF-elnök Ön által idézett nyilatkozata (állítása) hol, mikor hangzott el. (Talán érdemes lett volna a nyilatkozatot szöveg szerint idézni, mert így elég sok a vélelmezhetõ pontatlanság.)

Varga úr állításának alapja ugyanis a Magyar Köztisztviselõk, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) 2009. április 2-ai országos választmányi ülésen elfogadott állásfoglalásának 3. pontja (A számadatok forrása a KSH nyilvános adatbázisa.)

Gondolom, azt Ön is elfogadja, hogy az életszínvonalat meghatározó reálkeresetet csak a nettó keresetek alapján célszerû számítani. Az Ön írásában bruttó kereseti adatok szerepelnek. (Szíves engedelmével megjegyzem, hogy írásának az a része, ahol “nettó többletet” említ, véleményem szerint megtévesztésre is alkalmas lehet.)

Állításunkat számszerûen az alábbiakkal indokoljuk:

2002-ben a közszférában a teljes munkaidõben foglalkoztatott munkavállalók havi nettó átlagkeresete (nem átlagbére!) a 13. havi fizetéssel együtt 84 475 forint volt.

(Megjegyzem: az 50 százalékos bérintézkedés hatálya 2002. szeptember 1. Az emelt összegû bérek kifizetésére leghamarabb 2002. október hónapban kerülhetett sor. Jellemzõen, számfejtési és átsorolási adminisztrációs okok miatt november–december hónapban fizették a magasabb illetményt.)

  • 2003 és 2009 között a fogyasztói árindex 42-42,5%-kal növekedett, illetve növekszik.
  • (A 2009. évre mi 3-3,5%-os pénzromlással számolunk, ami az 5%-os áfaemelés miatt valószínûleg több lesz.)

  • 2009. február hónapban a közszolgálati keresetek havi nettó átlaga 120 829 forint.
  • (Ez az összeg nem növekedhet, mert központi bérintézkedés nem történt, helyi szinten pedig erre nincsenek források.)

  • A 2002. évi 84 475 forint reálértéke 2009. évi szinten 120 376 forint.

(Nem vitatom, hogy ne lehetne más számításokat is végezni. Mi is készítettünk egy táblázatot, amely a 2002–2009 közötti idõszak béralakulását évenként is mutatja.)

Kedves Bolgár Úr!

Szeretném külön is kiemelni az ún. „50%-os béremelés” ügyét. Talán meglepõ, de ki kell jelentenünk, hogy sem 2002-ben, sem korábban a magyar közszolgálatban nem volt 50%-os béremelés! (Ezen állítás igazolásául szíves figyelmébe ajánlom a KSH 2001., 2002., 2003. évi gyorsjelentéseinek adatait. A 2002. évi nettó keresetek átlaga 84 475 Ft, a 2003. évi nettó keresetek átlaga 99 659 Ft. Ez kb. 18% többlet. Igaz, az 50%-os bérintézkedés nem a közszféra egészét, hanem kb. 70-75%-át érintette.)

A mi hibánk is (vagy talán elsõsorban a mi mulasztásunk), hogy hagytuk, hogy ezt a bérfejlesztési intézkedést 50%-os béremelésként visszatérõen sulykolja a média, és ezáltal az esemény így rögzüljön a közvéleményben. (O~szintén szólva a bérintézkedés tényét akkor is és ma is sikerként éltük/éljük meg, és úgy éreztük, saját eredményeinket devalváljuk, ha az eseményt tényszerûen, tárgyilagosan a nevén nevezzük.)

A valóság ellenben az, hogy 2002. szeptember 1-jei hatállyal a közalkalmazotti bértáblázat illetménytételeinek (bértarifák) átlagos és általános 50%-os emelésére került sor. Ez az intézkedés – amit ma is indokoltnak, történelmi értékûnek és történelmi léptékûnek tekintünk – a közalkalmazottak töredékének jelentett ténylegesen 50%-os bérnövekedést.

Ez azért volt így, mert az akkori kormány 1999-re befagyasztotta a közszolgálati illetményeket. (Emiatt 1999. március 20-án 35-40 ezer fõs közszolgálati tiltakozó tüntetést rendeztünk a Kossuth téren.)

2000-ben, 2001-ben és 2002-ben ún. „fókuszált” béremelésre került sor, az egyes közalkalmazotti szakterületek, szakmai illetménytábláinak (illetményszorzóinak) hatályba léptetésével. Ettõl az idõszaktól de facto megszûnt az egységes és általános közalkalmazotti bértarifa.

A közszolgálat különbözõ szakmai területein (oktatás, humán-egészségügyi, szociális ellátás, kulturális szolgáltatás stb.) különbözõ idõpontokban különbözõ mértékû szakmai szorzókat léptettek hatályba, aminek következtében az általános közalkalmazotti bértarifához képest (2-3 év alatt) 16-18-30%-os bérbeállási szintek keletkeztek. (Megjegyzem, ez az intézkedés szinte tarthatatlan helyzetet eredményezett a közszférában, mert mindenki úgy érezte, hogy õ a fókuszálás vesztese. Továbbá ezen három év alatt az infláció mértéke is meghaladta a 25%-ot.)

Így érkeztünk el 2002 júniusához, a kormányváltáshoz. Ahhoz, hogy a közalkalmazotti illetmények elmaradásánál az arra az idõszakra bekövetkezett “történelmi mértékû” elmaradás (adósság) csökkenjen, a szakemberek további elvándorlása megszûnjön, az egységes közalkalmazotti illetményrendszer helyreálljon, évi néhány százalékos béremelések már nem jelenthettek megoldást. Ezért volt szükség az illetménytételek nagyobb mértékû növelésére.

2002. június és augusztus hónapjában az általános közalkalmazotti bértábla illetménytételeihez viszonyított átlagos bérbeállási szint magasabb volt, mint 20%. Emiatt a bértételek 50%-os növelése „csak” 25-30%-os béremelést kényszerített ki. (Értelemszerûen ahol a beállási szint az átlagosnál magasabb volt, ott a tényleges béremelés kevesebb, ahol alacsonyabb, ott több lehetett. Abban az idõben ez a körülmény a közszolgálaton belül rendkívüli feszültséget eredményezett, mert – érthetõ okok miatt – mindenki a tényleges 50%-os bérfejlesztést kérte számon rajtunk.)

Külön szükséges hangsúlyozni azt is, hogy az 50%-os tarifaemelés hatása a nettó munkabérek emelkedésére még alacsonyabb volt, mint a bruttó bérnövekedésre, ugyanis a bérnövekedés összege mindig “felül adózik”.

Kedves Bolgár Úr!

Levelemnek az a célja, hogy a mi szakszervezetünk által nyilvánosságra hozott – de nem nekünk tulajdonított – állítás tartalmát igazoljam. Bízom abban, hogy az általam hivatkozott adatok értelmezhetõek és az Ön számára is elfogadhatóak. Ezért szeretném remélni, hogy a levelemben leírtak lényege olvasható lesz a 168 Óra címû lapban.

Végezetül megjegyzem, hogy napjainkban valamennyi érdekképviselet (így a közszolgálati munkavállalókat képviselõ szakszervezet is) rendkívül bonyolult, de nem „kétségbeejtõ helyzetben” van. Hitelességünk érdekében nem engedhetjük meg magunknak, hogy “kétségbeesetten” és pontatlanul számoljunk. Ha így tennénk, azért marasztalnának el bennünket a szakszervezetünk tagjai.

Õszinte nagyrabecsüléssel köszönti:

Fehér József

MKKSZ-fõtitkár

(a SZEF egyik alelnöke)

Vitazárás, Bolgár György reflektál

Tisztelt Fõtitkár Úr!

Örülök, hogy a szakszervezetek ilyen pontosan és alaposan reagálnak kis magánszámításomra és megjegyzéseimre; bár mindenki így tenne, és máris normálisan lehetne vitatkozni, érvelni, vagy az érvek elõtt meghajolni. Ez utóbbit mindjárt meg is teszem.

Valóban, helyesebb lett volna a nettó béreket összehasonlítani. Ám ha a nettót vetjük össze, akkor is más az én számításom végeredménye, mint az Önöké. Önök ugyanis az egész 2002-es átlagbért veszik számításba, majd azt mondják, hogy a mostani megszorítások nyomán az 50 százalékos béremelés elõtti állapotba jut vissza a közszféra. Csakhogy a 2002-es év egészébe már õsztõl beépült a nagyarányú béremelés is. Úgyhogy, ha megengedi, én a 2002. január–júniusi elsõ félév nettóját mérem össze a mostanival, az pedig 76 ezer forint volt, ami az inflációval korrigálva jelenleg 108 ezer Ft volna, míg a mai nettó átlag 120 829 forint. Vagyis 13 ezer reálforinttal mégiscsak több.

És még egy nem elhanyagolható dolog: 2002 óta – feltételezésem és tapasztalataim szerint – jelentõsen elterjedt az úgynevezett cafeteria-rendszer, vagyis a béren kívüli adózatlan juttatások használata a közszférában is. Ha még ezt is hozzászámítjuk (bár errõl nincsenek adataim), akkor a helyzet még kevésbé rossz. Jónak persze én sem nevezném.

Egyébként pedig Varga László a Népszavának nyilatkozott, mivel azonban nem külön interjúban, valamint nem idézõjelek között idézték, ezért adtam vissza mondanivalóját úgy, ahogy. De mint az Ön érvelésébõl is kitûnt, pontosan.

Üdvözlettel:

Bolgár György

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Október 1. Az idősek világnapja

Az ENSZ Közgyűlése 1991-ben határozott arról, hogy október elsejét az idősek világnapjává nyilvánítja. A cél az volt, hogy felhívják a világ figyelmét az idősekre annak érdekében, hogy méltányos életkörülmények között

ILO 100 – és egy holnapi határidő

Dr. Agg Géza Magyarország ILO tagságának centenáriumára Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) az első világháború befejezése után a szakszervezetek sürgetésére a versailles-i békeszerződés XIII. fejezetében lefektetett elvek alapján 1919. június

Beszámoló a NYOK nyári képzéséről

A Nyugdíjasok Országos Képviselete augusztus 30-án Zamárdiban nagyon tartalmas programmal értekezletet rendezett a szervezet tagjainak. Tekintettel arra, hogy a SZEF Nyugdíjas Választmánya is tagja a NYOK-nak ezért mi is résztvevők

A SZEF elnöke az EVDSZ vendége volt

2022. augusztus 27-én Csóti Csaba, a SZEF elnöke az Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (EVDSZ) vendége volt az EVDSZ családi napján. A kötelen beszélgetések során az EVDSZ egyes vezető tisztségviselőivel elsősorban a

A SZEF a 10. Lakásmeneten.

A SZEF és egyes tagszervezeteinek (SZTDSZ, SZÁD, KKDSZ) aktivistái részt vettek a 10. Lakásmenten, követelve az igazságosabb lakáspolitikát! Az eseményről a Mérce hasábjain a következő cikkekben olvashatunk: „Üres házak mindenhol,