A SZEF szolidáris a művészszakszervezetekkel

Illusztráció

A SZEF szolidáris a művészvilág érintett tagjaival és támogatja a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének állásfoglalását az ún. "üres hordozók" után járó jogdíjak ügyében. 

Az FFSZ állásfoglalása:

A Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének elnöki testülete teljes egészében elutasítja azt a törvénymódosítást, amely az úgynevezett "üres hordozók" után járó jogdíjak jelentős részét a tulajdonosaiktól elvonva azt a Nemzeti Kulturális Alap bevételévé teszi.

A szerzői jog ‒ azon belül a nemzetközi egyezményekkel összhangban lévő magyar Szerzői Jogi Törvény ‒ szerint ezek a jogdíjak a szerzőket és a szomszédos jogok tulajdonosait (egyebek között az előadóművészeket és a filmelőállítókat) illetik meg annak kompenzálásáként, hogy e hordozók egy részére a felhasználók a már forgalomba hozott, szerző jogvédelem alatt álló műveket tudnak rögzíteni, s akik erre használják őket, nem veszik meg az adott műalkotás hordozóit (könyveket, sokszorosított grafikákat, kép- és hanglemezeket), valamint nem váltanak jegyet adott művek nyilvános előadásaira, bemutatására, ennek ellenére mégis többszörözik és (szerencsés esetben csak magán célokra, szerencsétlen, de nem ritka esetekben pedig nyilvános közzétételre) használják az érintett műveket. A szerzők piacát és bevételeit az ilyen felhasználások csökkentik, hiszen akik így jutnak hozzá egy szellemi termékhez, azok nem fognak fizetni érte, noha olyan nagy igényük van rá, hogy megszerzik maguknak. Az így kieső bevételek pótlására vetnek ki világszerte jogdíjakat az üres hordozókra. vagyis az ebből keletkező bevételek mindig személyes teljesítményhez kötődnek, egyediségükkel kiváló és emiatt szerzői jogi oltalom alá kerülő művek létrehozóinak járnak, vagyis egyértelműen magánpénzek.

Az ‒ egyébként járulékszerűen begyűjtött ‒ jogdíjaknak (az állami szervek általi beszedés költségeivel eleve csökkentett) tömegét a közös jogkezelő szervezetek nemzetközi egyezményekkel és hazai törvényekkel összhangban és szoros állami felügyelet mellett (vagyis a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának kontrollja alatt) végzik ‒ szigorúan meghatározott szabályok szerint. A közös jogkezelő szervezetek hatalmas információmennyiség rendszeres összegyűjtésére alapozva ‒ nemzetközileg elfogadott mércékkel összhangban ‒ alakítják ki azt az adatbázist, amely lehetővé teszi, hogy a közösen begyűjtött jogdíjakat műveik valós hozzáférési lehetőségeinek, a kulturális piacon megmutatkozó keresettségüknek a számbavételével és arányosításával tudják szétosztani a jogosultak között. Ebbe a mechanizmusba avatkozik bele illetéktelenül ‒ és a magántulajdon alkotmányos alapjogával ellentétesen ‒ a törvényhozás, amely a hangsúlyozottan egyedi teljesítményhez kötődő magánbevételek jelentős részét állami bevételként kezeli, és rendelkezik vele. Számunkra ‒ művészek és kultúraközvetítők számára ‒ ez elfogadhatatlan.

A változások mellett érvelők gyakran hangoztatják, hogy ez a pénz a Kulturális Alap révén visszakerül a szerzői jogok jogosultjaihoz, hiszen az NKA értékeket teremtő és terjesztő tevékenységük támogatásával voltaképpen személyükben is támogatja őket. Eltekintve attól, hogy egy járandóságot ‒ adható és nem feltétlenül továbbítandó ‒ támogatásként kezelni voltaképpen egyenértékű az érintettek kisemmizésével, a filmszakma képviselőiként az NKA-ban ‒ az elmúlt néhány évben szerzett tapasztalatok alapján ‒  nincs módunk szakmailag korrekt partnert látni. Az NKA új felépítési modelljéből ugyanis törölték a Mozgókép Kollégiumot, és egyetlen képviselővel beleolvasztották a Vizuális Kollégiumba, holott korábbi tevékenységének sem működésmódja nem volt megkérdőjelezhető, sem pedig az eredményei. Másik érthetetlen tapasztalatunk az, hogy a közös jogkezelők nemzetközileg elfogadott gyakorlatával összhangban álló közösségi célú jogdíjfelhasználás lehetőségeit a magyar törvényhozás nemcsak megszigorította, hanem az erre költhető összegek előírt hányadát kötelezően átirányíttatta az NKA-hoz, amely ‒ a törvény szellemével ellentétesen ‒ a mai napig sem írt ki pályázatot a Filmjustól elvont összegek terhére a mozgóképes terület támogatására, vagyis úgy kezeli a magánbevételeket, mintha azok az állam által a Kulturális Alap rendelkezésére bocsátott pénzek lennének. Ráadásul még azzal is sújtotta területünket, hogy a közös jogkezelőnk által ‒ szakmai egyetértéssel ‒ előterjesztett és az emberi erőforrások minisztere által jóváhagyott támogatási szabályzaton is kedvezőtlenül változtatott ‒ mindenféle szakmai egyeztetés mellőzésével. További problémát jelent számunkra, hogy a megismert elképzelések szerint a szerzőket közvetlenül személyükben megillető összegből elvont források elosztásának mindenféle ellenőrzési, befolyásolási jogát elvennék a szakmától, és egyszerűen úgy kezelnék és osztanák el ezeket az összegeket, mintha állami járulékbevételek lennének.

Megállapíthatjuk, hogy a fentiek

‒ súlyos érdeksérelmet okoznak a szerzőknek és a szomszédos jogok tulajdonosainak,

‒ nem tartalmaznak semmiféle garanciát arra vonatkozóan, hogy jogosultjaik legalább befolyásolhassák és ellenőrizhessék felhasználásukat, valamint

‒ komoly alkotmányossági aggályokat vetnek fel.           

Mindezek alapján az új rendszerben az alkotások, a művészeti értékek és alkotó emberek lebecsülését látjuk, a szerzők kisemmizése pedig az ország egyik legfontosabb emberi erőforrásának szűkítését, közös jövőnk elvesztegetését jelenti.

Hozzászólások

Töltődik...

 
Szakszervezetek.hu
legfrissebb híre: