Széchenyi 2020

ÉLETpálya 2.0 konferencia összefoglaló

Illusztráció

A címben szereplő 2.0 jelzés utal arra, hogy a konferencia egy korábbi, 2016 novemberében megtartott esemény folytatása. Akkor a rendvédelmi és közalkalmazotti területeken bevezetett életpályák voltak napirenden, míg a mostani rendezvény a köztisztviselői területeket vette sorra: az állami adminisztráció központi és helyi szerveinél, illetve az önkormányzatok hivatalaiban dolgozókat. A két esemény közötti időszakban döntöttek a minimálbér és garantált bérminimum jelentős növeléséről a 2017-18. években, amelyek így egyre több kategóriában meghaladják a törvényi bértáblákban rögzített alapilletmények értékét – hangsúlyozta már a bevezetőben Földiák Andás. További aktualitást adott konferenciának a napokban beterjesztett 2018. évi költségvetési törvény, amelyből több területen kimaradtak a 2018-ra ígért illetményemelések, amelyeket a kormányzat eszerint 2019-re halasztana. A törvénytervezetre és az arról folytatott OKÉT konzultációra a konferencián többen is kitértek. Feltehetően ettől a fejleménytől sem függetlenül, a tervezett programhoz képest egyetlen változás történt, a területi közigazgatásért felelős államtitkár „hivatali elfoglaltsága” miatt lemondta előadását, így a konferenciának nélkülöznie kellett a kormányzat képviseletét.

Dr. Mélypataki Gábor (ME) bevezető előadásának kiindulópontjaként az előző konferencia tanulságait foglalta össze tömören: „akinél van életpálya modell az nem szeretné (de legalábbis nem úgy szeretné), akinek nincs az pedig szeretné.”  Előadása először a hivatali jogviszonyok fejlődését tekintette át a kilencvenes évektől napjainkig, melynek során a joganyag egyre töredezettebbé vált (külön törvények a köztisztviselőkre, kormánytisztviselőkre és állami tisztviselőkre), s ezzel megszűnt az egységes életpálya lehetősége. A változó környezetben persze állandó elemek is vannak: a fluktuáció ellenére a személyi állomány, az elvégzendő munkafeladatok és a „közigazgatási ciklus” a célkitűzéstől a végrehajtáson át az ellenőrzésig. Mégis fontosabbnak tűnnek a változások: közigazgatási szervezetrendszer centralizációja, a közszolgálati jogviszonyokat érintő reform kísérletek (New Public Management vs. neo- weberi megközelítés, amelyek elemei szinte véletlenszerűen bukkannak fel a törvényekben). Fontos változás az új jogállási törvények munkajoghoz való kapcsolatának átértékelődése – különösen az Mt-vel való kapcsolat megszűnte jár súlyos következménnyel a munkavállalói jogok érvényesülésének szempontjából. Mégis, tulajdonképpen a tisztviselőket lehet olyan homogén csoportnak tekinteni, ahol egységes életpályára lenne esély. Az eddigi életpályaszerű elemekből azonban hiányzik a garanciarendszer, s megoldatlan a képzés. További kérdés, hogy az Áttv. általános érvényűvé válik-e a közigazgatásban, s ha igen, milyen megoldást fog kínálni a munkaügyi kapcsolatok kezelésére.

Dr. Agg Géza (KSZSZ) előadása visszatekintett az elmúlt 30-40 év változásaira, hiányolta a szakszerűséget a 2010 utáni törvénykezésből, azt ”indulati jogalkotásnak” nevezte. Szerinte 2010-ben elegendő lett volna az A1 illetményalapot valorizálni és a köztisztviselői illetményalapot megemelni (ami 2008-tól napjainkig 38 650 Ft)  ehelyett az életpályákkal megindult a közszféra „leszalámizása”. A közszolgálati életpálya ígérete 2010-ben a BM-ből jött, akkor létre is hoztak erre egy munkabizottságot Bakondi György vezetésével. A BM ,a  HM és a NAV területén a tervek lényegében megvalósultak, de a köztisztviselők és kormánytisztviselők kimaradtak. 2015 után a Miniszterelnökség foglalkozott ezzel a kérdéssel. Lázár János „államreformja” ugyan ígéretesnek tűnt, de 2015 végén eltörölték az addigi bizottsági munka eredményeit. A KSZSZ minden lehetséges fórumon ellenezte az állami tisztviselői törvény életbe léptetését. Az elmúlt nyolc év alatt a köztisztviselők kötelmei szaporodtak: kötelező vizsgák, eskütétel, összeférhetetlenségek, túlmunka ellenszolgáltatás nélkül, jogbizonytalanság a felmentési indokoknál, kamarai tagság, folyamatos megfigyelés, stb. Felborult tehát a jogok és kötelezettségek egyensúlya, stresszesebb lett a köztisztviselők élete, s 2008 óta még a reálkereset is csökkent (a 13. havi illetmény elvételével 8,4 %-kal és 26 %-os infláció mértékével). Diagramon mutatta be egy középfokú végzettségű, 40 éves kormánytisztviselő havi bruttó és nettó bérének alakulását 2008 és 2015 között, külön ábrázolva az inflációval korrigált reálbérének csökkenését.

Dr. Taskovics István (TBDSZ) előadása először bemutatta, hogy a tisztviselők közül ki melyik törvény alá tartozik. Bizonytalanság azonban az Áttv. bevezetésének ütemezése, mert a minisztériumok, illetve az irányításuk alatti központi államigazgatási szervek tisztviselőire eredetileg 2018. elejétől vonatkozott volna, de a költségvetési törvénytervezet most ezt egy évvel elhalasztaná. Ezt követően az előadás részletekbe menően foglalkozott a Kttv. és az Áttv. közötti alapvető díjazási különbségekkel. Az Áttv.-ben a korábbi illetménytábla helyett összevont, nagyobb életkori sávot átfogó illetménysávok vannak, tág, ölelkező alsó és felső illetmény határokkal. Ámde az Áttv. csak az alsó határt garantálja. A sávon belüli tényleges illetményt a vezető határozza meg az adott évre. Feltűnő különbség, hogy míg Kttv. illetménytáblái a szenioritást 37 év szolgálati időig veszik figyelembe, míg az Áttv. illetménysávjai 25 évnél véget érnek. A szenioritást az Áttv. illetménysávjai egyébként se tudják/akarják honorálni, mert az egyes sávokban az egy évre jutó alsó- és felső illetmény közötti különbség (amin belül a vezető tudná biztosítani az előrelépést) a magasabb sávokban, az életkor előre haladtával fokozatosan csökken. További hátrányos különbség, hogy az állami tisztviselők nem részesülnek cafetériában, így elveszítették a Kttv. alattiaknak járó bruttó évi 200.000 Ft cafetéria keretösszeget. (Ezt a fővárosi és megyei kormányhivataloknál havi bruttó 15.000 Ft-tal részben kompenzálták.) Az állami tisztviselőknek nem részesülnek illetménypótlékban és illetménykiegészítésben, illetve különböző pótlékokban. (Az előadó ellenpéldaként a NAV sok szempontot értékelő pótlékrendszerét és szenioritást elismerő illetménytábláját mutatta be.) A negatívumokat a törvény azzal próbálja kompenzálni, hogy az állami ügyintézőknél van lehetőség kiemelt ügyintézői osztályba sorolásra, ami a korábbi béreltérítési rendszert váltotta fel. Eltérő a két törvényben a jubileumi jutalom és szabadság mértéke is.

Az előadás a továbbiakban részletesen bemutatta a megemelt garantált bérminimumok hatását a két törvény szerinti bértáblákra, illetve bérsávokra. A Kttv. alatt középfokú végzettséggel dolgozóknál 2017-ben már csak a két legfelső kategória illetménye magasabb a bérminimumnál, de 2018-ra azok is alacsonyabbak lesznek. Az Áttv. alatt érettségi végzettséggel dolgozóknál az első két sáv (11 év gyakorlatig) alsó határa már most is a bérminimum alatti. Ugyanez fog bekövetkezni a felsőfokú végzettségűek legalsó kategóriájában (3 év gyakorlatig) 2018-ban. A megyei kormányhivataloknál felsőfokú végzettséggel rendelkezőknél az Áttv.-re való áttérés ugyan tényleges illetményemeléssel járt, azonban a korábbi 35%-os illetménykiegészítést figyelembe véve ez a különböző szolgálati idő sávokban csak 0,2 és 26 % közötti emelkedést jelent. Az emelés azonban egyik bérsávban sem éri azt a mértéket, amivel a legutóbbi béremelés (2008) óta csökkent a fizetések vásárlóértéke, ugyanis azóta 26,2% volt az infláció. Ha ugyanezeket a bérsávokat a minisztériumi tisztviselőkre alkalmaznák, akkor egyes kategóriákban keresetcsökkenés következne be. Összességében megállapítható tehát, hogy az áttérés egyszeri emelésnek tűnik, az Áttv. semmilyen szinten tartást vagy további emelést nem tartalmaz. Az infláció illetve a minimálbér, a garantált bérminimum éves emelése miatt az összes illetménysávot át kell majd tekinteni és igény szerint módosítani. Végezetül az előadás egy nemrég publikált Index cikket mutatott be, mely szerint többet keresnek a román hivatalnokok mint a magyarok, ami nyilvánvalóan ellentétes a két ország közötti gazdasági fejlettségbeli különbséggel. Az előadáshoz hozzászóló Holecz Gábor (VPDSZ) elmondta, hogy a NAV bértáblájának kialakítása a szolgálati jogviszonyok mintájára történt.

A délelőtti utolsó előadó Boros Péterné (MKKSZ) volt. Ő is visszatekintéssel kezdte: 2015-ben a kormányzat szakított az egységes közigazgatási karrier-rendszer elvével, külön-külön életpályákat vezetett be, hogy ne kelljen egyszerre forrást biztosítani az emeléshez. Ezután az előző napi OKÉT tárgyalásokra tért át, ahol a központi közigazgatásban dolgozók nulla béremelésről kaptak „ajánlatot”. Itt lényegében 10 éve változatlanok a keresetek. Az életpályák kapcsán jogos követelés, hogy a rendezzék az azokból kimaradtak helyzetét. Akiket nem ért el se életpálya, se bérkiegészítés, azok számára három év alatt 50%-os egyéni alapbéremelést követel az MKKSZ. Ennek érdekében közös sztrájkbizottságot fog létrehozni és médiakampányt indít, egészen a választásokig, nap, mint nap be fogja mutatni azok helyzetét, akik eddig nem kaptak emelést.

A délutáni első előadást Schmidt Jenő (TÖOSZ, Tab polgármestere) tartotta. Kiindulásként a „fenntartható település” koncepció alapján mutatta be az önkormányzatok által – ideális esetben – megvalósítandó feladatokat. Ezután az utóbbi hét év változásait értékelte: az oktatás és az egészségügy centralizációját, a 2000 fő alatti települések hivatalainak megszüntetését, a hitelfelvétel korlátozását. Ez utóbbi kapcsán kitért a települések közötti gazdasági különbségekre: a mintegy 3000 önkormányzat kb. egytizedének van számottevő adóbevétele, a többiek állami támogatásra szorulnak. Területi kiegyenlítődésnek nincs jele, az EU források városoknak, városi agglomerációknak és gazdálkodóknak kedvező elosztása is inkább növelte a különbségeket. (Ugyanis az infrastruktúra-fejlesztési pénzek nagyrészt a városokba mennek, és a földalapú támogatások összege nagyobb, mint a kohéziós célúaké.) A következő 10-15 évben a kistelepülések leszakadása várható, ezek a közmunka „bűvös köréből” nem tudnak majd kiszabadulni.

Az önkormányzatok kiadásaiban a bérek növekvő részt tesznek ki. A kötelező feladatokhoz az állam szerint 28,000 fő szükséges, a tényleges létszám azonban 36,800. A különbséget az önkormányzatok maguk finanszírozzák. Az illetményalapot most megint a képviselőtestületek állapíthatják meg. Az önkormányzati szövetségek az MKKSZ-szel közösen készítettek egy új bértáblát a Ktv. alapján, amihez 60 ezer forintos alapilletmény tartozna. Ennek évente csak 30 Mrd lenne a többletigénye a költségvetés felé, ugyanis az adóbevételekkel rendelkező mintegy 300 önkormányzatnál ezt ki fogják tudni gazdálkodni, hiszen ma is hozzátesznek az állami normatívákhoz. 

Ezt követően Boros Péterné előadása hangzott el, „Aktivitás az önkormányzatok humánerőforrásának védelméért” címmel. Áttekintve 2014-16. évek tárgyalásait és azok eredményeit, megállapította, hogy önkormányzati köztisztviselők javára semmilyen bérintézkedés nem történt. A elmúlt nyolc évben a közszolgálati keresetek reálértéke drasztikusan csökkent. A közszolgálati jogviszonyban dolgozók létszáma kb. 710 – 720 ezer fő, akik közül csak kb. 500 ezer főre született életpálya vagy bérrendelkezés. Tehát 220 ezer fő (31%) még nem a rá irányadó illetménytábla szerinti fizetést kap. 2000 óta 1,400 Mrd forráskivonás történt, de az elmúlt hat évben az életpályák és bérrendelkezések csak ennél 600 Mrd-dal kevesebbet pótoltak vissza a közszférába.

Az MKKSZ XI. Kongresszusa 2016. április 30.-án egyhangú döntést hozott a sztrájk szervezésről. A sztrájkkövetelések: 30%-os általános béremelés 2016. október 1-től, az önkormányzati köztisztviselőknek, ügykezelőknek és technikai dolgozóknak. A célkitűzések: egységes előmeneteli és javadalmazási rendszer, azonos követelmények és feltételek az állami és az önkormányzati közigazgatásban, hogy ezek a területek ne egymás versenytársai legyenek. Az MKKSZ számítása szerint ennek a központi forrásigénye évi 22.4 milliárd forint, beszámítva a gazdagabb önkormányzatok hozzájárulását. Ehhez az illetményalapot 60.000 Ft-ra kell emelni és az Áttv mintájára életpálya törvényt bevezetni az önkormányzatoknál is. A szakszervezet aktivitása eddig is túllépett a miniszterhez címzett leveleken és tárgyalásokon, 2016-ban 6,700 fő sztrájkolt az önkormányzati hivatalokban.  Ez a sztrájk történelmi jelentőségű volt, mert Magyarországon korábban soha nem sztrájkoltak önkormányzati dolgozók. Megmutatta, hogy van munkavállalói akarat az érdekek érvényesítésre és a sztrájktörvény sem tudja megakadályozni a jogszerű sztrájk szervezését.

Dr. File Beáta (MKKSZ, Oroszlány város jegyzője) konkrét helyi példákat, tapasztalatokat osztott meg a hallgatósággal. Városa kedvező költségvetési helyzetben van, mégis problémát okoz a különböző jogviszonyok (Mt., Kjt., Ktv.) együttes jelenléte, különösen a jogutódlás, jogállás-változások kapcsán. 2015-ben a 100 fő alatti gazdálkodási egységeket, funkciókat a hivatalba kellett integrálni, s ekkor meglepő bérkülönbségek derültek ki.  Ámde a különálló területeken is vannak méltánytalan különbségek, pl. az óvodában a pedagógus életpálya kedvező, de a dajkákra, konyhásokra, takarítókra nem vonatkozik. A polgármester ugyan szeretné „összébb hozni a béreket”, de a hiányszakmák miatt ez aligha lesz sikeres. A speciális tudású ügyintézőket személyi bérrel, juttatásokkal kell megtartani, illetve 2010-ig illetménykiegészítést alkalmaztak. Ha a helyi adókat elveszik, akkor vissza kell fogni a juttatásokat. Ezért is jobb, hosszabb távon biztonságosabb lenne ismét jogszabályban rendeznék a juttatásokat. 

A közigazgatási feladatok centralizációja is rengeteg problémával járt. A feladatot (pl. anyakönyvvezetést) elviszik, de arra új embert képeznek ki, a gyakorlott önkormányzati tisztviselő átvétele fel sem merül. A kormányhivatal és önkormányzat közötti munkamegosztás is visszás. Amint korábban Schmidt Jenő is említette, a munka „mosolygósabb” részét elviszik, a hálátlanabbat az önkormányzatra hagyják. Nehezült a hivatalok közötti együttműködés, aminek az ügyfelek látják kárát. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy az önkormányzati munka is stresszesebbbé vált, a képzés is problematikus: a helyieket nehéz és drága akkreditálni, a központi E-learning pedig könnyen kijátszható.

Fehér József (MKKSZ) zárszavában hangsúlyozta, hogy a minőségi közszolgálat elsődleges versenyképességi tényező, mégis a fiskális szempontok érvényesülnek, és a maradékelv a finanszírozásban. Ez a fordított hozzáállás látszik a miniszter nyilatkozataiban, a kormányzati tárgyalók hozzáállásában. Az életpálya maszlag, eddig jó, ha 200 ezer főre terjedt ki, a közszolgálat egyharmadára. Ámde ahhoz, hogy jól működjön, több szempontnak kellene érvényesülni: végigkísérni a karriert a felkészítéstől a kilépésig („utógondozás”), szigorú belépési kritériumok, stabilitás a pályán, a kiképzett, tapasztalt ember értékként kezelése, folyamatos képzés-felkészítés, a karrier során a képesítés, felelősség és teljesítmény együttes kezelése, áttekinthető minősítés és teljesítményértékelés.  Mindennek megvalósulása nem csak a köztisztviselők érdeke, hanem az egész országé is, hogy jobb legyen az életminőség Magyarországon.  

Készítette: Neumann László

Hozzászólások

Töltődik...

 
Szakszervezetek.hu
legfrissebb híre: