Tűzmadár

Illusztráció

 

 

 

 

 

 

Tűzmadár

 

 

Égő tűz színe a tollad.

Felborzolta a dac, a bántás, a harag,

amit akkor éreztél, mikor a sértés metsző élét torkodnak szegezték,

s belül fájt és szíved hasította ketté az álnokság,

mit veled szemben tettek.  Szóval-tettel megköveztek

olyanért, amit el sem követtél.

Tűzmadár! Vörös-e már a tollad?

Felszállsz-e a magas toronyba?

 

Hangod rikolt, fülem sérti.

Palotám ablakát becsukom mégis:

ne halljam a szegények panaszát,

a koldus néma megalázkodását, az ember elállatiasodását.

Termeimben a sok vendég nekem hódol, kiszolgál sok szolga,

a torony magasan van, oda fel nem ér a nép hangja.

Tűzmadár! Felborzoltad-e már a tollad?

Felszállsz-e a magas toronyba?

 

Elefántcsont az a torony,

onnan az Isten hangját is hallhatom.

A tömeg haragjának zaja ide fel nem ér,

hadd morogjon lenn a földön csúszómászó söpredék.

Véd engem a katonaság, a tornyot bevenni úgysem tudják,

s a veszélyt csak magukra hozzák. 

Tűzmadár! Izzik-e már a tollad?

Felszállsz-e a magas toronyba?

 

Katonáim keze a fegyveren,

A tömegbe lövetni nem merek.

Várom, mikor szabadul el a pokol,

s a feszült pillanatot megrázó robbanástól

mikor omlik össze a torony.

Tűzmadár! Lángol már a tollad!

Felszálltál a magas toronyba!

 

Onnan rikoltottad szerte,

  az embert az anyja azért szülte,  

az életét méltósággal élje,

merjen nézni ember embernek szemébe,

legyen a szegénynek támasza,

a betegnek vigasza,

gyermekének nevelője,

szerelmének szeretője,

…zsarnokságnak gyilkosa.

(2017)

RMB

 

Hozzászólások

Töltődik...

 
Szakszervezetek.hu
legfrissebb híre: